„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

nyitást október 7-én délelőtt vette át Frantisek Chvalkovsky. 44 A kül- és belü­gyek effajta szétválasztását a magyar delegáció a szlovák időhúzási szándék újabb megnyilvánulásaként értékelte. Viszonylag hosszú, meddő vita követke­zett, amelyet a szlovák fél gazdasági és stratégiai kifogásokkal, valamint a fenti érvek állandó ismétlésével folytatott az említett, a prágai kormány által elinté­zettnek ígért kérdésekről. A magyar delegáció sürgetésére Tiso felajánlotta a sátoraljaújhelyi állomást és Ipolyságot, amit az október 3-ai magyar jegyzék a negyedik pontban - egyéb városok mellett - megjelölt. Ennek alapján is való­színűtlen, hogy Tiso nem tudott a prágai kormány ígéretéről, annak ismereté­ben pedig, hogy Ivan Krno ügyvezető külügymmisztersége napjaiban fogal­mazták meg ezt a csehszlovák válaszjegyzéket, 45 teljesen kizárhatjuk. Az első napnak nagyjából ez a mérlege. A napirend előtti kérdések foglalták le az egész napot, amikor pedig Kánya ezt követően felvetette, hogy „áttérhetnénk a ma­gyar álláspont ismertetésére", Tiso az időhúzás újabb fogását bevetve így vála­szolt: „Jobb lenne a tárgyalásokat Pöstyénben folytatni, ott több hely van." 46 A szlovák delegáció vezetője leszögezte, hogy a magyar jegyzék tanulmányozása időbe telik, ezért a tanácskozás folytatódjék másnap délután. A két delegáció október 10-én délután 14 órakor találkozott újra, ahol a szlovákok bizonyos határincidenseket kértek számon. Andorka kifejtette, hogy a rend biztosítása érdekében szigorú parancsot adtak, amelyet megismételnek, Teleki pedig hozzáfűzte, hogy egy tiszt üyen jellegű visszaélés miatt hadbíró­ság elé lesz állítva. Kánya ezután kijelentette, elismeri, hogy a tárgyalások nem terjedhetnek ki a szlovák és rutén népszavazás kérdésére, majd felkérte Telekit, hogy ismertesse a magyar álláspontot. A magyar küldöttség komolyan felké­szült, hogy az etnikai alapon követelt területekkel kapcsolatos igényeit megfe­lelően alátámassza. Ehhez kellő hátteret nyújtott az az évtizedes rendszerező munka, melyet Teleki vezetésével az Államtudományi Intézet munkatársai vé­geztek. A szakértők igen alapos, minden részletre kiterjedő dokumentációval érkeztek. „A Zsófia történelmi hajó vitte a tárgyalásra jó néhány bőröndben az Államtudományi Intézet anyagát - emlékezik Rónai András, Teleki közvetlen munkatársa, az Államtudományi Intézet későbbi igazgatója - Budapesten (...) állandó ügyeletet tartottunk, hogy a komáromi delegáció minden kérdésére azonnali választ kaphasson. (...) Á magyar delegáció az abszolút többség sze­rinti magyar lakosságú terület visszacsatolását kívánta Csehszlovákiától, tehát a nemzetközi jogelv kiáltó sérelmével odacsatoltat. Követelésének alátámasztá­sára bemutatta a Szlovákia nemzetiségi viszonyait feltüntető statisztikákat és térképeket 1780-tól, az első nemzetiségi számbavételtől, majd az 1880-as első népszámlálástól az 1890, 1900, 1910, 1921, 1930-as népszámlálásokat végig. A két utolsó népszámlálást már Csehszlovákia tartotta. A magyar delegáció be­mutatta a népszámlálási eredményeket 1 400 000-es méretű részletes, közsé­genkénti térképen. E térképekről bármely település vagy nagyobb területi egy­ség nemzetiségi viszonyai azonnal olvashatók voltak. A szlovák delegáció ilyen részletes tárgyalási anyaggal nem rendelkezett. Tagjainak csak igen váz­44 Dejmek, jindfich: Historik v cele diplomádé Kamii Krofta. Praha, 1998, 348. 4 5 Uo. 348.' 46 Záznam... i. forrás, 1938. október 9. 258

Next

/
Thumbnails
Contents