„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

nyitást október 7-én délelőtt vette át Frantisek Chvalkovsky.

44 A kül- és belügyek effajta szétválasztását a magyar delegáció a szlovák időhúzási szándék újabb megnyilvánulásaként értékelte. Viszonylag hosszú, meddő vita következett, amelyet a szlovák fél gazdasági és stratégiai kifogásokkal, valamint a fenti érvek állandó ismétlésével folytatott az említett, a prágai kormány által elintézettnek ígért kérdésekről. A magyar delegáció sürgetésére Tiso felajánlotta a sátoraljaújhelyi állomást és Ipolyságot, amit az október 3-ai magyar jegyzék a negyedik pontban - egyéb városok mellett - megjelölt. Ennek alapján is valószínűtlen, hogy Tiso nem tudott a prágai kormány ígéretéről, annak ismeretében pedig, hogy Ivan Krno ügyvezető külügymmisztersége napjaiban fogalmazták meg ezt a csehszlovák válaszjegyzéket,

45 teljesen kizárhatjuk. Az első napnak nagyjából ez a mérlege. A napirend előtti kérdések foglalták le az egész napot, amikor pedig Kánya ezt követően felvetette, hogy „áttérhetnénk a magyar álláspont ismertetésére", Tiso az időhúzás újabb fogását bevetve így válaszolt: „Jobb lenne a tárgyalásokat Pöstyénben folytatni, ott több hely van."

46 A szlovák delegáció vezetője leszögezte, hogy a magyar jegyzék tanulmányozása időbe telik, ezért a tanácskozás folytatódjék másnap délután. A két delegáció október 10-én délután 14 órakor találkozott újra, ahol a szlovákok bizonyos határincidenseket kértek számon. Andorka kifejtette, hogy a rend biztosítása érdekében szigorú parancsot adtak, amelyet megismételnek, Teleki pedig hozzáfűzte, hogy egy tiszt üyen jellegű visszaélés miatt hadbíróság elé lesz állítva. Kánya ezután kijelentette, elismeri, hogy a tárgyalások nem terjedhetnek ki a szlovák és rutén népszavazás kérdésére, majd felkérte Telekit, hogy ismertesse a magyar álláspontot. A magyar küldöttség komolyan felkészült, hogy az etnikai alapon követelt területekkel kapcsolatos igényeit megfelelően alátámassza. Ehhez kellő hátteret nyújtott az az évtizedes rendszerező munka, melyet Teleki vezetésével az Államtudományi Intézet munkatársai végeztek. A szakértők igen alapos, minden részletre kiterjedő dokumentációval érkeztek. „A Zsófia történelmi hajó vitte a tárgyalásra jó néhány bőröndben az Államtudományi Intézet anyagát - emlékezik Rónai András, Teleki közvetlen munkatársa, az Államtudományi Intézet későbbi igazgatója - Budapesten (...) állandó ügyeletet tartottunk, hogy a komáromi delegáció minden kérdésére azonnali választ kaphasson. (...) Á magyar delegáció az abszolút többség szerinti magyar lakosságú terület visszacsatolását kívánta Csehszlovákiától, tehát a nemzetközi jogelv kiáltó sérelmével odacsatoltat. Követelésének alátámasztására bemutatta a Szlovákia nemzetiségi viszonyait feltüntető statisztikákat és térképeket 1780-tól, az első nemzetiségi számbavételtől, majd az 1880-as első népszámlálástól az 1890, 1900, 1910, 1921, 1930-as népszámlálásokat végig. A két utolsó népszámlálást már Csehszlovákia tartotta. A magyar delegáció bemutatta a népszámlálási eredményeket 1 400 000-es méretű részletes, községenkénti térképen. E térképekről bármely település vagy nagyobb területi egység nemzetiségi viszonyai azonnal olvashatók voltak. A szlovák delegáció ilyen részletes tárgyalási anyaggal nem rendelkezett. Tagjainak csak igen váz44 Dejmek, jindfich: Historik v cele diplomádé Kamii Krofta. Praha, 1998, 348. 4

5 Uo. 348.' 46 Záznam... i. forrás, 1938. október 9. 258