„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

és megszorítás nélkül alkalmazhassa a szükséges munkásokat, és ezeket magyar pénzben fizethesse. Biztosított a kőtermékek elszállítása is. Mindezen követelmény a népszövetségi döntés természetes folyománya. - A somosújfalui állomáson a csehszlovák vasutak igényei szerint létesítendő berendezésekből a magyar államra költség nem hárulhat. Salgótarján állomás mint csehszlovák határ- és vámállomás számításba nem jöhet, a somosújfalui állomáson a csehszlovák vasutak részére és a csehszlovák állam terhére építendő bármely berendezés magyar tulajdont képez, melynek kiadásaiból semminemű részesedés semmi körülmények között le nem vonható. A Népszövetség Tanácsa ezen pontok ellenkezőjére nem kötelez. - Az 5. pontban pedig arra utasított, hogy költségmegtakarítás érdekében csupán a feltétlenül szükséges szekértők vegyenek részt a tárgyalásokon, amennyiben nem magyar közigazgatás alatt álló városban lesznek.

43 A megegyezésre irányuló tárgyalásokra 1923. október 29-én és 30-án, Pozsonyban került sor. Tekintettel arra, hogy elvi kérdésekben megegyezés nem volt elérhető, a magyar biztos átiratot terjesztett a bizottság elnökéhez. A bizottság antantbéli tagjai eme átirat, valamint a csehszlovákok hasonló tartalmú átirata alapján álláspontjukat közölték az érdekelt delegációkkal, azzal a megjegyzéssel, hogy az általuk lefektetett eszmék talán alkalmasak a közvetlen tárgyalások esetleges eredményes folytatására. A két delegáció közvetlen tárgyalásának időpontját 1923. december 12-ére tervezték, helyszínéül Prágát jelölték. Tárgya az elvi kérdések tisztázása és a megegyezési lehetőségek megállapítása.

4,1 Tánczos 1923. november 2-án a Határmegállapító Központ pozsonyi, október 29-30-i ülésről azt jelentette, hogy a két egyezmény (vasútállomás és bazaltbánya) közül az állomásegyezmény tárgyalását elhalasztották. A cseh biztos addig ugyanis nem volt hajlandó tárgyalni, amíg azt az elvi kérdést el nem döntik, hogy Somosújfalu mint közös, vagy csupán mint csehszlovák határ- és vámállomás szerepeljen-e. A magyar javaslat ellen a csehszlovák államvasutak képviselői vasúttechnikai szempontból ellenvetést nem tettek. A bazaltbánya ügyében a tárgyalást megegyezés hiányában elnapolták. A vitás kérdések: a kőbánya kiterjedése, a munkások nemzetisége és a fizetés pénzneme, valamint a kőszállító berendezések száma és szervezése. Miután sok részletkérdés e fő kérdésektől nem függött, ezek tárgyalására 20-ában állapodtak meg. A tárgyalások célja a szakkérdések megbeszélése volt.

45 A magyar határbiztos 1923. december 7-én azt jelentette, hogy a cseh kormány a határvonalat a salgótarjáni szakaszban megfellebbezte, mert a „Salgó VIII" nevű bányakoncessziót majdnem egész terjedelmében Magyarországnak ítélték. A Nagykövetek Tanácsa a fellebbezést elutasította, és a megállapított határt véglegesnek minősítette. December 6-án Carey szigorúan bizalmasan közölte Tánczossal, hogy a csehszlovák kormány újból fellebbezett a Népszövetség Tanácsánál, állítólag azzal az érvvel, hogy a megállapított határvonal nem felel meg teljesen a Népszövetség Tanácsa április 23-i döntésének. Szüksé43 Uo. ME általános iratok, 6583/HMKI/1923. 8. cs. 44 Uo. ME általános iratok, magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság iratai, 1955/C-l /1923. 11. cs. 45 Uo. 241