„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

maga a csehszlovák kormány, mivel a cseh határbiztos megszavazta a bizottság kisebbségi javaslatát, a szóban forgó magaslatokról lemondott, sőt Osudsky követ, a cseh meghatalmazott, a tanács ülésén újabb indítványt tett, amelyben ugyancsak lemondott róluk. Bármennyire sajnálatos, hogy a Népszövetség, a „Béke és igazság fóruma" csak ágyúcsövön keresztül volt hajlandó szemlélni a nemzetek érdekeit, örvendenünk kellett, hogy sikerült két magyar községet visszaszereznünk és az ország egyik virágzó bányavállalatának egységét helyreállítanunk. Az első ülésen, melyen az előadó felolvasta jelentését - melyet a Népszövetség főtitkárságának közegei szövegeztek -, bár óvatos és látszólag tárgyilagos volt, alapjában véve a cseh érdeket szolgálta. Jellemző az a mondata, mely szerint „általában a határmegállapítás folyamán az etnikai viszonyokra csekély súly fektettetett".

39 A Népszövetség Tanácsának határozata alapján a Nagykövetek Tanácsa 1923. június l-jén és 5-én kelt átiratában utasította a határbizottságot a határ megállapítására és a két jegyzőkönyv megszerkesztésére (az állomás és a kőbánya kérdésében). Ugyanezen tárgyban a Nagykövetek Tanácsa még két átiratot intézett a határmegállapító bizottság elnökéhez, éspedig július 18-i és augusztus 2-i kelettel. A Nagykövetek Tanácsának utasítása alapján a helyszíni szemlével kapcsolatban 1923. június 2-án és 4-én részleteiben megállapították a határmenetet. Ezt a határozatot a két érdekelt delegáció betartotta.

40 A magyar és a cseh delegációk közös megegyezése alapján augusztus végén a demarkációs vonal a kikövezett határra került át, kivéve a somosújfalui (és nagypaládi) határrészeket, ahol a meglevő demarkációs vonal - tekintettel, hogy a kikövezés befejezve még nem volt - maradt érvényben. A demarkációs vonal eltolása a delegációk hatáskörébe tartozott.

41 A bizottság elnökének szeptember 2-án kelt, 402/c sz. átiratában felszólította a két érdekelt delegációt, hogy az egyezmények kérdésében törekedjenek megegyezést létesíteni.

42 A Határmegállapító Központ vezetője, Szőgyén által - 1923. október 20-án kelt - Tánczosnak küldött irat 4. pontjában Szőgyén rámutatott, miszerint súly helyezendő a csehszlovák egyezménytervezet, illetőleg válasz azon pontjának részletes megvilágítására és ezen észrevételek jegyzőkönyvi felvételére, melyek a Népszövetség Tanácsa és a határbizottság határozatának ellentmondanak, illetve ezen határozatból nem következnek, azon célból, hogy a bizottság a közvetlen tárgyalás eredménytelensége esetén a jegyzőkönyvből a magyar álláspontról megfelelő tájékoztatást nyerhessen. Szőgyén mint főbb pontokat kiemeli: - A somoskői bazaltbánya tárgyában a megfelelő kőterület biztosítása és kitermelésre kapcsán a tulajdonosnak megvan az a joga, hogy tetszés szerint 39 Uo. ME általános iratok, 6583/1823. 8. cs. 40 Uo. ME általános iratok, magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság iratai, 1955/C-l. 11. cs, 1923. 8. cs. 4i Uo. ME általános iratok, 1824/-1/1923. 8. cs. 42 Uo. ME általános iratok, magyar-csehszlovák hatánnegállapító bizottság iratai, 1955/C-l. ll.cs.,1923.8.cs. 240