„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

kötelezték magukat. Ezek szerint a tanács a bizottságnak sem többségi, sem kisebbségi javaslatát magáévá nem tette, hanem egy kompromisszumos vonal megvonásával egy harmadik megoldást talált, amellyel sikerült sokszor hangoztatott alapelvét megvalósítani, hogy tudniillik vitás ügyekben iparkodik olyan döntést hozni, mellyel a perben álló felek egyformán elégedetlenek.

36 Az új, végleges határvonal Magyarországnak juttatta Somoskőújfalu és Somoskő községeket, továbbá a salgótarjáni társaság összes elszakított aknáit, telepeit és a bányajogosítványok területét, úgyszintén a Hofbauer Ervin tulajdonát képező bazaltbányát. Somosújfalu községgel együtt visszakerült Magyarországhoz a község vasútállomása, mely különösen a csehek számára állt a kérdés gyújtópontjában, továbbá a községhez tartozó csaknem összes gazdabirtok, valamint a Krepuska tanár úr tulajdonát képező erdőbirtok nagy része. Ezzel szemben a határszakasz egész hosszában Csehszlovákiának jutott a domináló magaslatok lánca. így tehát nem tudtuk visszaszerezni Krepuska tanár birtokának egy részét, a Kocsis család tulajdonát képező Bikréti-pusztát, a somoskői gazdabirtokoknak egy részét és - ami gazdasági szempontból legsajnálatosabb - sem a sátorosi állami trachitbányát, sem pedig a Krepuska-féle bazaltbányát.

37 A tanács ítéletében kötelezte Magyarországot, hogy engedélyezze Csehszlovákiának a somosújfalui állomás használatát, viszont kötelezte Csehszlovákiát, hogy a Krepuska-féle kőbánya kitermelését és a termékeknek Magyarországra való elszállítását segítse. Az ítélet gazdasági szempontból aligha mondható indokoltnak, mivel csakis a salgótarjáni társaság érdekeit elégíthette ki. Megfosztotta Magyarországot két értékes kőbányától, melyekre pedig a cseheknek semmiféle kimutatható szükségük nem volt. A Krepuska-féle birtokot az új határ több helyen is minden tervszerűség nélkül vágta át. Igen szomorú helyzetbe került Krepuska kőbányája, melyet tudvalevőleg a bizottság mindkét frakciója Magyarországnak ítélt, ellenben a tanács Csehországnál meghagyott: Magyarország megkapta a bányatermékek szállítására szükséges utat, ellenben magát a bányát elvesztette. Ezen a helyzeten keveset segített a tanács által Csehszlovákiára kirótt kötelezettség, hogy tudniillik ez utóbbi tartozik a bánya kitermelését és a termékek Magyarországra való szállítását engedélyezni, illetőleg megkönnyíteni, mivel Magyarországon várhatóan nehezen értékesíthetők azok a termékek, amelyeknek előállítási költségei cseh valutában terhelik a vállalkozót.

38 A tanács ítéletében az a legérthetetlenebb, hogy még azt a területet is megcsonkította, amelyet a bizottság mindkét pártja Magyarországnak javasolt juttatni. Az indokolatlan rendelkezésnek az a magyarázata, hogy a Népszövetség katonai szakértői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a sátorosi hegytömb által alkotott stratégiai vonalat a csehek nem aknázhatnák ki, ha elvesztenék a Somoskőtől északra emelkedő domináló magaslatokat. Egyszóval a Népszövetség a csehek katonai érdekeit nagyobb odaadással kívánta szolgálni, mint 36 UO. 37 Uo. ME általános iratok, U/ME 1924/C-L 1923. 11. cs. 38 Uo. ME általános iratok, magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság iratai, 1955/C-l /1923. 11. cs. 239