„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

Jellemző különben a bizottság felfelé opportunista, velünk szemben kissé perfid magatartására, hogy a Nagykövetek Tanácsához intézett felterjesztésében különösen hangsúlyozva kiemeli a cseh „engedékenységet".

11 A salgótarjáni kérdés döntőbírájául tehát a magyar kormány a Népszövetséget, a csehek pedig a Nagykövetek Tanácsát javasolták. A magyar biztos kérdésére, hogy a magyar javaslatot a csehek is elfogadták-e, az elnök kijelentette, hogy ő a magyar javaslatot a csehek megkérdezése nélkül küldte fel Párizsba, és a válasz érkezésének időpontja teljesen a Nagykövetek Tanácsától függ. A salgótarjáni kérdés eldöntése tehát újból elhúzódott.

12 3. A Nagykövetek Tanácsának állásfoglalása A Nagykövetek Tanácsa 1922. július 22-én kelt válaszában kifejtette, hogy miután a Népszövetséghez való felterjesztés kiküszöböltetett (ez a tényállásnak nem felelt meg) és megegyezés sem volt létesíthető, felhívja a bizottságot, hogy a békeszerződés határozatai szerint szótöbbséggel állapítsa meg a határt, mely a trianoni szerződésnek megfelel.

13 Ezt a ránk nézve igen előnytelen döntést a tanács azzal indokolta, hogy a határmegállapító bizottság a Népszövetséghez küldendő javaslattételtől - ezen a szakaszon - úgyis elállt, továbbá mert a bizottság egyöntetű megállapodást nem tudott létrehozni akkor, amikor a trianoni határvonalat akarta kiigazítani.

14 Az elnök 1922. augusztus 4-én fölhívta a két érdekelt biztost, hogy szabályozzák az úgynevezett kishatárforgalmat. Feltűnő - annak ellenére, hogy a bizottság már működésének kezdetekor is láthatta, milyen kedvezőtlenek a határforgalmi viszonyok -, hogy csak most, közvetlenül a határbizottság meritorikus munkájának befejezése előtt állt elő orvoslást célzó felhívásával. A határközpont vezetőjének az volt a véleménye, hogy az elnök ezáltal szeretne - hivatkozva az egyezmény által teremtett békés és nyugodt helyzetre - a jövendő határkügazítási engedmények elől kitérni. E vélemény alapján a határközpont vezetője utasította a magyar biztost, hogy a legnagyobb előzékenységet és messzemenő támogatást kilátásba helyezve húzza-halassza egy közvetlen egyezség létrejöttét. Egyben felkérte a külügyminisztert, hogy a határforgalom ügyét rendes diplomáciai úton intézze el.

15 A kísérőlevéllel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy már a bizottság működésének kezdetén kiderült: interpretálása az antantbiztosok részéről nem fedte a magyar kormány álláspontját és magyarázatát. Különösen arra mutattak rá hangsúlyozottan, hogy a határok megváltoztatása nem teheti kérdésessé a békeszerződés bázisát („bases du Traite"). Arra azonban, hogy mit ért a bizottság voltaképpen e kifejezésen, a magyar biztos nem kapott feleletet. "Uo. 12 Uo. 784/1922/h/1922. 13 HL I. 49 (A magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság magyar delegációjának iratai), l.d., 1132/C. 14 HL 1.48 (A Határmegállapító Központ katonai meghatalmazottjának iratai), 1. d., 827/h/1922. is Uo. 808/h. 231