„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

rand-levélnek neveznek.

2 A levél a határrendezésnél különböző kedvezményeket helyezett kilátásba a magyarok részére. A kísérőlevél végrehajtására úgynevezett pótutasítást is kiadtak (Instructions Complémentaire, jóváhagyva 1921. június 3.). A határmegállapító bizottság a Nagykövetek Tanácsán keresztül a Népszövetség Tanácsa alá tartozott. A magyar határmegállapító bizottság a tárgyalások során arra mutatott rá, hogy Magyarországnak a kísérőlevél értelmében Somosújfalu és Somoskő községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára néprajzi, illetve gazdasági szempontból joga és szüksége van, az utóbbira azért, mert - irányadó vélemény szerint - „badacsonyi bazalt a főváros kövezése céljára nem alkalmas és erre csupán a somoskői bányában termelt kő használható fel".

3 2. A tárgyalások kezdete A magyarok sürgetésére a bizottság 1921. szeptember végén elhatározta a helyszíni szemlét, mégpedig megosztva, két részben. Az egyik albizottság az angol és a japán biztosokkal Szobtól Rozsnyóig, a másik a francia és olasz biztosokkal a Rozsnyótól a román határig terjedő határszakaszt nézte meg. A helyszíni szemle azonban olyan rövid idő (4—5 nap) alatt, futólag történt, hogy már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy komolyabb határkiigazítással aligha számolhatunk. Az elnök elejtett szavaiból és magánjellegű beszélgetésekből kiviláglott az a körülmény is, hogy a bizottság felsőbb utasításra dolgozik, saját hatáskörében alig tehet valamit. Ezek a felsőbb helyről jövő utasítások - a bizottság ténykedéséből ítélve - különösen az 1921. év végén voltak ránk nézve kedvezőtlenek, ami valószínűleg BeneS párizsi útjával hozható összefüggésbe. Több körülmény mutat erre, pl. hogy a szeptemberi határbejárás után a bizottság még kimutatást kért a magyar delegációtól az elszakított városok gazdasági fontosság szerinti sorrendjéről, arról, hogy a csehszlovák állam részére gazdaságilag mennyiben helyettesítheti Eperjes Kassát. Ezek mind azt a hitet ébresztették, hogy még szóba jöhet néhány magyar város visszacsatolása. A futólagos határbejárások - a határ menti megszállt lakosság Magyarország mellett való lelkes tüntetése folytán - erkölcsileg katasztrofális hatással voltak a csehekre. Ezt látva az antantbiztosok - különösen az olasz és a francia hangoztatni kezdték, hogy a néprajzi viszonyok őket nem érdeklik, csakis a gazdaságiak. Ez a döntő. A tárgyalások további szakaszában az egyes antanttisztek elfogultsága a magyar üggyel szemben mindinkább kifejezésre jutott, bár eleinte óvták az elfogulatlanság látszatát. Az olasz és francia biztos rosszindulata azonban minden leplezgetés ellenére igen hamar kiütközött. A bizottság elnöke, Carey, ezzel szemben igyekezett tárgyilagos maradni, de gyenge egyénisége miatt sokszor nem tudta magát megóvni a sokkal erélyesebb és szellemi2 A levélről, illetve a teljes csehszlovák-magyar határvonal létrejöttéről lásd még a kötetben Romsics Ignác tanulmányát. 3 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok), ME általános iratok. 5. cs., Határmegállapító Központ, 7351/1924. 226