„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Suba János: Egy határmegállapító bizottság anatómiája: A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság szervezete 1921–1925

3. 2 A magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság műszaki delegációja A már ismertetett trianoni békeszerződés 31. cikkelye értelmében az érintett országoknak a határmegállapító bizottság rendelkezésére kellett bocsátani a szükséges szakszemélyzetet, a földmérő mérnököket, térképészeket. A magyar fél az Állami Felmérés (kataszteri felmérés) földmérő mérnökeit jelölte ki. A kiválasztott földmérő mérnökök a különböző földmérési felügyelőségektől vonultak be a határmegállapító bizottság műszaki osztályához. A háromszögelő mérnököket a Háromszögelő Hivatal bocsátotta rendelkezésre. A Térképészeti Intézettől is vezényeltek topográfus tiszteket a határmegállapító bizottsághoz. A bizottság az egész 805 km hosszú magyar-csehszlovák határvonalat - térképen - 19 úgynevezett munkaszakaszra osztotta fel. A térképen kijelölt munkaszakaszok hossza a határkitűzés folyamán állandóan változott, ugyanis a terepmunkák során - azokon végzett munkálatok előrehaladásával - pontosítódott a terepen. A háromszögelési munkálatok szempontjából a határvonalat három szakaszra osztották: az első a IV-VL, a második a VII-XII., a harmadik háromszögelési szakasz a XHI-XIX. munkaszakaszokból állt. Átlagban öt-öt háromszögelési mérnök dolgozott a határvonal menti háromszögelési hálózat fejlesztésén. A műszaki munkálatok ellenőrzésére a határvonalat két ellenőrző szakaszra osztották fel. Az első az I-XL, a második ellenőrzési szakasz a XII-XIX-ig terjedő munkaszakaszokat foglalta magában. 3. 2.1. A személyi állomány A Pénzügyminisztérium 1921. szeptember 1-jei rendeletével a csehszlovák határszakaszra a határmegállapító bizottsághoz beosztotta Szilágyi Béla

31 műsza31 Szilágyi Béla (1876-1964) a magyar geodézia egyik jeles képviselője volt, részt vett az asztrogeodéziai munkákban, alapvonalmérésekben és a felsőrendű háromszögelő hálózat fejlesztésében. Sokoldalú tudományos és ismeretterjesztő munkát is folytatott. 1902-ben szerezte meg mérnöki oklevelét, 1902-1904 között az Országos Vízépítési Igazgatóság Vízrajzi Osztályán dolgozott Pozsonyban. 1904-től átment az Állami Földméréshez, 1909-ben a Háromszögelő Hivatalhoz vezénylik. 1909-ben részt vett a magyar-román határvonal bejárásában és a határőrizeti utak tervezésében. 1910-ben geodéziailag felülvizsgálta a magyar-román határvonalat. 1914-ben már háromszögelő főmérnök. A világháborúban először csapatszolgálatot teljesít, majd 1917-től mint századost a hadifelméréshez vezénylik. 1919-ben visszakerül a Pénzügyminisztérium Állami Földmérési Ügyosztályába. 1921-től 1924. május 1-jéig a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság műszaki delegációját vezette. Ezt követően a Pénzügyminisztérium Állami Földmérési Osztályának irányítója, majd 1926-ban a minisztérium Földadó-nyilvántartási és Földmérési Főosztályának lesz a vezetője. Műszaki téren, különösen az Állami Földmérés korszerűsítésével, a telepítésügy és a tagosítás fejlesztésével szerzett érdemeiért 1935-ben helyettes államtitkári címmel tüntették ki. 1937-ben vonult nyugalomba. 1945 után az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos munkatársaként háromszögelési és asztrogeodéziai méréseket végzett, gravitációs számításokkal foglalkozott. 1957-ben végleg nyugalomba vonult. Életútjáról részletesebben: Bendefy László: A magyar földmérés 1890-1920. Geodéziai Közlöny, 1937/11-12., 40-41. 220