„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Marián Hronský: A második demarkációs vonal, valamint az 1919. június 12-ei szlovák–magyar végleges határ a cseh–szlovák javaslatok és követelések tükrében

MARIÁN HRONSKY A második demarkációs vonal, valamint az 1919. június 12-ei szlovák-magyar végleges határ a cseh-szlovák javaslatok és követelések tükrében* Nem szükséges különösebben hangsúlyoznunk, hogy rendkívül összetett problematikáról van szó, ezért ez a rövid írás - mely 1919 első felét érinti - távolról sem képes rámutatni valamennyi összefüggésére.

1 Kiindulhatunk abból a megállapításból, hogy már az első, azaz a Pichon-féle demarkációs vonal konkrét kijelölése történelmi jelentőségű volt Szlovákia jogi fogalmának és területének kialakulása szempontjából. Az első demarkációs vonalat Pichon francia külügyminiszter 1918. december 21-ei jegyzéke jelölte ki, amit a magyar kormánnyal 1918. december 24-én az antant katonai missziójának főnöke, Vix alezredes ismertetett Budapesten. „Ami Szlovákiát illeti - állt a jegyzékben -, a határát a következőképpen kell megállapítani: a Duna, a történeti Magyarország jelenlegi határától az Ipoly folyóig, onnan a folyó középfolyása Rimaszombat városig, aztán egyenes vonal nyugatról kelet felé az Ung folyóig, majd onnan az Ung folyó középfolyása Halics határáig. Franchet d'Espérey tábornok felszólította a magyar kormányt, hogy egységeit e határok mögé vonja vissza."

2 Az ideiglenes határ - demarkációs vonal - megállapításakor a csehszlovák diplomáciának elsősorban abból származott haszna, hogy az antant nagyhatalmak még az államfordulat előtt elismerték a cseh-szlovák önállóságot és a párizsi ideiglenes cseh-szlovák kormányt. Egyúttal szem előtt kell tartanunk, hogy erről a demarkációs vonalról a cseh-szlovák diplomácia bizalmas úton értesülést szerzett már 1918. november 25-én, és cseh-szlovák oldalon az a nézet uralkodott, hogy ez csak a minimuma lehet annak, amit a békekonferencia megítél a Cseh-Szlovák Köztársaságnak a szlovák-magyar határ végleges megállapításakor. Éppen akkor kezdődött meg 1919. január 18-án Párizsban a békekonferencia, amikor az olaszországi cseh-szlovák légió befejezte az első demarkációs vonal megszállását. Az egész világ érdeklődése a világméretű konfliktus eme zárófejezetére irányult. Az 1815-ös bécsi vagy az 1878-as berlini kongresszust nem lehetett összehasonlítani a párizsi békekonferenciával. Nemcsak a hatalmi érdekek szemszögéből nézve voltak összehasonlíthatatlanok, hanem főleg a megoldásra váró bonyolult kérdések sokasága miatt. * A szlovák nyelvű előadás szövegét Hausel Sándor fordította magyarra. 1 A csehszlovák-magyar határ kialakulásáról, annak körülményeiről olvashatnak még Rornsics Ignác, Kocsis Károly, Szarka László, Peter Zelenák és Bacsa Gábor tanulmányában is. 2 Szlovák Nemzeti Levéltár (a továbbiakban: SZNL), Bratislava, V. Srobár hagyatéka, 4. d., 34/21 /4. sz. - a jegyzék francia szövegének másolata. 190