„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Marián Hronský: A második demarkációs vonal, valamint az 1919. június 12-ei szlovák–magyar végleges határ a cseh–szlovák javaslatok és követelések tükrében
A békekonferencián új államok képviselői nyújtottak be kérelmeket olyan területekre, amelyekre sok esetben más állam is igényt tartott. A bonyolult nemzetiségi viszonyok közepette a népek önrendelkezési jogát sem lehetett következetesen alkalmazni, hogy megoldják Közép- és Délkelet-Európa igazságos felosztását, mert a tiszta etnikai határok megvalósíthatatlanok voltak, ráadásul gyakran a történelmi határokkal sem egyeztek meg. Ez a helyzet, együtt a geopolitikai, stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontokkal, az új államok határainak megállapításakor folytatott tárgyalásokon igen bonyolult problémát teremtett. A legyőzött Németország szövetségeseivel - köztük a volt OsztrákMagyar Monarchia országaival - a békeszerződésekkel kapcsolatosan folytatott tárgyalások során gyakran maguknak az antanthatalmaknak ellentétes érdekei is szerepet játszottak. Ugyanakkor az új államok létrehozása elkerülhetetlenül feltételezte az érdekek összhangját és a győztes nagyhatalmak elképzelését Közép-Európa háború utáni elrendezéséről. így az a törekvés, hogy biztosítsák az új államok életképességét és gazdasági, valamint katonai önellátását, fölébe kerekedett az önrendelkezés általános elvének. Ebben a vonatkozásban a Cseh-Szlovák Köztársaság - és integer része, Szlovákia - sem volt kivétel. Az október 28-ai prágai és az október 30-ai turócszentmártoni államjogi aktussal az önálló cseh-szlovák államot ugyan már kikiáltották, és az az ideiglenes határok között létezett is, de a békekonferenciának kellett kimondania a nagyhatalmak végleges jóváhagyását Közép-Európa eme új politikai alakulatáról, és megállapítania végleges határait. A vezető cseh politikai személyiségek vitathatatlanul prioritásnak tekintették a három fő ország, „a régi cseh korona" történelmi határainak elérését, amit jól dokumentál a békekonferenciához írásban előterjesztett tizenegy cseh-szlovák memorandum. 3 Kellő figyelmet szenteltek Szlovákia területének meghatározására is, erről szólt az 5. számú memorandum (Szlovákia. Területi igények Szlovákiában) és részben a 2. számú memorandum (A Cseh-Szlovák Köztársaság területi követelései). 4 A cseh országokat lényegében a történeti jog alapján kellett megszerezni, Szlovákiát pedig az önrendelkezésre való természetes jog alapján, amit a szlovák politika képviselői 1918. október 30-án nyilatkoztattak ki Turócszentmártonban. Közismert, hogy Párizsban a cseh-szlovák memorandumok végleges megfogalmazásában és előterjesztésében a döntő szerepet Eduard Benes külügyminiszter játszotta, aki ezeknek a memorandumoknak az elkészítéséhez még a háború végén, otthon fogott hozzá. Az alapok Prágában összpontosultak, a párizsi békekonferenciát előkészítő hivatalban. Amikor a háború befejezése utáni első időszakban Szlovákiában nem volt nyugalom és főleg idő, hogy megszervezzenek, illetve megvalósítsanak egy alaposabb kutatást a Szlovákia területi kérdéseit érintő anyag előkészítésére, szlovák és cseh kutatók, katonák munkáinak alapján (E. Stodola, J. Skultéty, F. Houdek, L. Hrusovsky, J. Vlék, L. Niederle, V. Dvorsky, A. Bohác, R. Kolhous és mások) rövid időn belül gazdag dokumentációs anyagot sikerült összegyűjteni, amire a cseh-szlovák békedele3 Franciául párhuzamos német fordítással voltak közzétéve. Lásd Raschhof er, Hermann (szerk.): Die tschechoslowakischen Denkschriften für die Friedenskonferenz von Paris 1919/1920. Carl Heymanns Verlag, Berlin, W. 8/1937. 4Uo. 191
