„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Beluszky Pál: A modernizáció területi differenciái a századelő Magyarországán

gálát közölte az elhalálozásuk előtt orvosi kezelésben részesültek arányát az összes elhunythoz viszonyítva. A professzionális orvoslás, mint modernizációs elem (mutató), szintén a „nekilendülés" fázisában járt, nagy területi különbségeket mutatott. Az elhunytak fele (50,2%-a) részesedett orvosi kezelésben az országban, ám Lika-Krbavában csak 9,8, Szolnok-Dobokában 14,9, Árva vármegyében 13,6%-uk, az alföldi Békésben 92,2, Csanádban 88,3, Hajdúban 87,4%uk. Ugyanakkor tartalmát tekintve szintetizáló jellegű az „orvoslátta holtak" mutatója: tükrözi a lakosság értékrendjét, anyagi lehetőségeit, a mindennapi élet kulturáltságát, az egészségügyi ellátás elérhetőségét; ez utóbbi pedig a településhálózati jellegzetességektől, az urbanizáció szintjétől, az egészségügyi intézmények kiépítettségétől, a közlekedési lehetőségektől stb. függött. 5. ÁBRA: A haláluk előtt orvosi kezelésben részesültek aránya az összes elhalálozottból, 1910 („orvoslátta holtak") Az egészségügyi kultúra, az intézmények igénybevétele alapján a „modernizáció" élén ugyancsak egyrészt a nyugat-magyarországi megyék - Mosón, Sopron, Vas, Győr, Pozsony, Komárom, Nyitra, Esztergom - álltak (noha a kisfalvas településszerkezet következtében a falusi orvosellátottság nem lehetett kielégítő), utalva egy általános modernizációra, s az Alföld, akárcsak az írni-olvasni tudás esetében. Ez esetben feltételezhetjük, hogy a településhálózati sajátosságok is közrejátszottak a magas értékek kialakításában: miután a lakosság többsége mezővárosokban, óriásfalvakban élt, a helyben elérhető orvosi ellátás növelte a kezelések lehetőségét, valószínűségét. A Dunántúl több megyéjében - Za18