„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Peter Zelenák: Szlovákia 1918–1939 közötti politikai és területi integritásának problémája

be is mutatta a minőségi változás szükségességét, olyat, amilyen nemcsak Szlovákia, hanem az egész állam fejlődésének előfeltétele. Az autonóm elképzelések sorsa igazolta, hogy éppen a rendszer nyitottsága az, amely keletkezésük forrása, egyúttal megvalósulásuk döntő akadálya volt. Jellemző, hogy a parlamenti választások eredménye ellenére a nemzeti beállítottságú pártoknak csak minimális lehetőségük volt az állam szervezéséről meglévő elképzeléseiket megvalósítani, és nemcsak összköztársasági szinten, de Szlovákiában sem tudták erőteljesebben befolyásolni a létező struktúrákat. A választási és egyéb politikai mechanizmusok lehetővé tették az úgynevezett államalkotó pártoknak - amelyek döntő mértékben hajlamosak voltak a központosított állammodellre - a szlovák politikai élet szótöbbséggel való leszavazását. Ez volt az egyik ok, amiért az autonómia gondolata, bár a magyar pártok is támogatták, nem járt sikerrel a köztársaság megalakításának kezdeteinél. A kísérlet, hogy Szlovákia érdekeit más módon vegyék figyelembe, és ugyanakkor állását lényegesen ne változtassák meg, hatását vesztette és többé-kevésbé hajótörést szenvedett. Ez érintette mind a megyerendszert, mind a megyeszövetség eszméjét, de az országos rendszer szerkezetét is.

5 2. Következtetés A szlovák politika megszabása, amely majdnem kizárólag a szlovák-cseh államjogi megegyezésre koncentrált, és az a nyomás, amit a nemzetiségi kisebbségek orientálására fejtettek ki, kétségtelenül meghatározta a lakosság azonosulásának folyamatát Szlovákia területével. Ez a folyamat azonban nyilvánvalóan autonóm természetű volt, mert viszonylag intenzíven lezajlott, tekintet nélkül a szereplők és a politikai integritás problémáját illető nézetkülönbségekre, amelyek Szlovákiában fennállottak. Ez abban a pillanatban világosan megmutatkozott, amikor a XX. század végén feltűnt a határrevízió lehetősége. A szlovák nyilvánosság már csak az utalásait is spontán elutasította, és kinyilvánította a köztársasághoz való hozzátartozását, mint Szlovákia és az állami sértetlenség megőrzésének alapfeltételét.

6 Jellemző volt, hogy pl. az 1938-as területvesztést Magyarország és Lengyelország javára egyértelműen agressziós cselekvésként fogta fel ezen államok részéről, s nemcsak a köztársaság, hanem elsősorban Szlovákia területi integritásának megsértéseként értelmezte. Ennek az eltolódásnak a tudatosodásában a szlovák társadalom tudatában nyilván 5 Krajcovicová, Natasa: Zupmj zväz a úsilie o jeho vytvorenie v rakoch 1920-1926. Historicky casopis, (41. évf.) 1993/4., 379-393. 6 A szlovák politika szereplőinek és a széles nyilvánosságnak spontán reakciójára volt példa a lord Rothermere elképzelésével szembeni elutasítás, amely a közép-európai térség és főleg a szlovák-magyar határok háború utáni elrendezésének revíziós lehetőségét vetette fel. Közelebbről lásd pl. História protirothermereovej akcii. In: Zlatá kniha Slovenska. Bratislava, 1929, 411-415.; Rudinsky, J.: Revízia trianonskej smluvy. Praha, 1932; Janota, M.: Nápor proti Trianonu. Baj o obnovu svütostefanskej rise. Bratislava, 1932; Fábián, J.: Z aktivít mad'arskej iredenty na prelome 20. a 30. rokov (Rothermerovská akcia). In: Slovensko v politickom Systeme Ceskoslovenska. Bratislava, 1992,170-173. 185