„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Peter Zelenák: Szlovákia 1918–1939 közötti politikai és területi integritásának problémája
kozott a köztársaság megalakulásának kezdeti szakaszában, abban az időszakban, amikor már megszűnt hatni a magyarosítás mechanizmusa, de ugyanakkor még nem voltak meghatározva Szlovákia határai, és még csak körvonalazódni kezdtek a szlovák-cseh együttélés milyenségének alapvonalai. 1. Szlovákia megszervezése Az a mód, ahogyan Szlovákia betagolódott a Cseh-Szlovák Köztársaságba, kétségkívül kijelölte további fejlődésének kereteit is. Bár a szlovák államalkotó kezdeményezés erejének fontos szerepe volt a köztársaság keletkezésénél, a szlovák politika a korábbi fejlődés következtében mégsem volt képes azonnal reagálni az új helyzetre, és világosan meghatározni saját elképzelését az állam megszervezéséről, illetve az azon belül elfoglalt helyéről. Az eredeti elképzelések, amelyek Szlovákiát az új állam önálló, széles körű önigazgatáson nyugvó részeként feltételezték, nem valósultak meg. Ehelyett a Szlovák Nemzeti Tanács megszüntetése következett, a minisztérium pedig Vavor Srobárral az élén teljes erővel Szlovákia igazgatása mellett állt ki. Szlovákia így odacsatolt terület szintjére jutott, annak minden államjogi következményével. A politikai és más struktúrák nem Szlovákia belső erőforrásai és belső mozgása alapján jöttek létre, hanem egy egyetemes, egységes állam építésének elvéből mdultak ki. Emellett, és ezt hangsúlyoznunk kell, nem nyert elismerést a szlovák nemzet alanyisága, államalkotó funkciójának eredetisége. így van ez annak ellenére, hogy a maga módján éppen a mesterségesen megszerkesztett „cseh-szlovák nemzet" fogalom részben érvényesített szlovák érdeket is. Szlovákia azonban mint közösség nem szerzett olyan mértékű önigazgatást, amely meghatározta volna politikai pártok, pártpolitikai struktúrák, politikai rendszer és más társadalmi és gazdasági struktúrák alakítását. A strukturális viszonyok alakulásakor éppen az önigazgatás immanens mechanizmusainak hiánya mutatta, hogy Szlovákia mmt egység nyitott rendszert alkotott. Ebből a szempontból jelentősen torznak tarthatjuk Szlovákia intézményi és politikai szférájának rendszerét, még ha figyelembe vesszük is, hogy éppen a két háború közötti időszakban a demokratikus elvek általános érvényesülésének következtében Szlovákiában kialakultak a civil társadalom elemei. A rendszer torzsága különösen kidomborodott a politikai pártokkal való összefüggésben, amelyek nemzeti alapon alakultak meg. Közöttük eléggé nagyok voltak a különbségek, egy dologban azonban közösek: abban, hogy a nemzeti szempontokat hangsúlyozták az össztársadalmi problémák megoldásánál, actio radiusukat ennek az érdeknek a határa szabta meg. Ez létrehozta azt a bázist, amelyen kialakultak az állami berendezkedés átalakításának tervei. Tekintettel az egyes szereplők nemzeti meghatározottságára, formai és tartalmi elképzelésére, a szlovák autonómia érvényesítésének, illetve a nemzetiségi kisebbségi önigazgatásnak a módjával kapcsolatban kölcsönösen különböztek. Elvben azonban mondhatjuk, hogy az összes szereplő átérezte, programjaiban vychodnom Slovensku v roku 19Í8. Bratislava, 1972, 130-150.; Miskovic, A.: Mad'arské úmysly so Sloviakmi. Bratislava, 1944. 184
