„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról

A magyar békedelegáció 1920. január-februári tevékenységét követően a benyújtott jegyzékek és Apponyi január 16-i beszédének hatására a magyar határok - és ezen belül a csehszlovák-magyar határ - ügye még egyszer előkerült. Ezeken a február végi és március eleji tanácskozásokon elsősorban a határ menti, döntően magyarlakta területek, többek között a Csallóköz sorsát vitatták. Az olaszok és részben a britek támogatták volna a párizsi döntések Magyarország javára történő módosítását, a franciák és részben a britek ellenállása azonban meghiúsította ezt a törekvést. Önmagához, illetve a csehszlovák szakbizottság egy évvel korábbi döntéséhez hűen a megkérdezett brit szakértő, Allen Leeper amellett tört lándzsát, hogy a Csallóközre, illetve a Duna déli ágára gazdasági és stratégiai okokból Csehszlovákiának feltétlenül szüksége van. E terület nélkül Pozsony és Komárom lakossága éhínségnek lenne kitéve. Az Ipolytól keletre pedig a vasútvonalak miatt kellett eltérni a néprajzi határtól. A francia delegátus, Philippe Berthelot ezt megtoldotta azzal, hogy „Csehország igényeit nem vették teljes mértékig figyelembe, és Benes úr eltekintett a követeléseitől, amikor csak lehetett, hogy ne kerüljenek magyarok Csehszlovákiához". A vitának véget vetve Lord Curzon brit külügyminiszter kompromisszumos javaslatot terjesztett elő. Ennek lényege abban állt, hogy a békeszerződés aláírása előtt ne lehessen újratárgyalni a magyar határokat, ellenben ha a határmegállapító bizottságok „alapos helyszíni vizsgálat eredményeként úgy találnák, hogy bizonyos helyeken igazságtalanság történt, és módosításra van szükség, joguk legyen jelenteni véleményüket a Népszövetségnek". A határmegállapító bizottságok tehát csak arra kapjanak felhatalmazást, hogy egyes konkrét pontokon mutathassanak rá a módosítás szükségességére, de ne egész határszakaszokat vizsgáljanak felül.

29 Az angol jegyzőkönyv ezt nem tartalmazza, de francia forrásokból tudjuk, ugyanekkor döntötték el azt is, hogy a későbbi módosítás lehetőségét nem a békeszerződés szövegébe iktatják, hanem egy külön kísérőlevélben hozzák a magyarok tudomására. E döntés következményeként született meg az úgynevezett Millerand-féle lettre d'

envoi, amely tehát nem francia, hanem brit kezdeményezésre született, s a francia kormányfő aláírása kizárólag azért szerepel a dokumentumon, mert Clemenceau örökébe lépve ő volt a Legfelsőbb Tanácsot felváltó Kormányfők Tanácsának az elnöke. A fenti döntéssel a csehszlovák-magyar határ véglegessé vált. Ez a határ volt az, ami a békeszerződés szövegébe került, amit a magyar kormány küldöttei 1920. június 4-én írtak alá a nevezetes Grand Trianon-kastélyban, s amit a magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikált. 29 Bury, J. P. T. - Butler, R. (ed.): Documents on British Foreign Policy 1919-1939. First Series, vol. VII. London, 1958, 440-449. 170