„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról
rúgott; egyedül az amerikai küldöttség munkatársainak a száma elérte az 1300at, míg a brit delegációé 400 és 500 között mozgott. A konferencia legfőbb szerve az öt győztes nagyhatalom (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán) első delegátusaiból (elnök, illetve miniszterelnök) és külügyminisztereiből álló Tízek Tanácsa volt, amelyet Legfelsőbb Tanácsnak is neveztek. A későbbiekben, március 24-étől, ez a szerv alkalmanként felbomlott két testületre: a Külügyminiszterek Tanácsára és a kormányfőkből álló, szűkebb értelemben vett Legfelsőbb Tanácsra. Gyakran előfordult az is, hogy az öt nagyhatalom delegáció-vezetői közül Japán - főleg európai ügyekben - érdektelenséget mutatott, s így csak Woodrow Wilson amerikai elnök, valamint David Lloyd George brit, Georges Clemenceau francia és Vittorio Orlando olasz miniszterelnök tanácskozott. Ezt a grémiumot Négyek Tanácsának, résztvevőit pedig a Négy Nagynak hívták. A középszintű testületek közül az egyik legfontosabb a Területi Bizottság volt, amely határkérdésekkel foglalkozott. Ennek élén André Tardieu állt, aki a háborúig a francia külügyminisztériumhoz közel álló Temps külpolitikai rovatát vezette, majd 1914 után parlamenti képviselő és Clemenceau közvetlen munkatársa lett. Az 1920-as években többször vállalt miniszteri tárcát; pályája csúcspontjának ismételt kormányelnöksége és külügymmisztersége tekinthető 1929-1932 között. A Területi Bizottság másik francia tagját Jules Laroche-nak hívták, aki egyébként a francia külügyminisztérium politikai főosztályának európai ügyekkel foglalkozó aligazgatói posztját töltötte be. Az Egyesült Államokat az Inquiry két fiatal történész tagja képviselte: Charles Seymour, az osztrák-magyar ügyek szakértője, a Yale egyetem későbbi elnöke és Clive Day Balkán-referens. Nagy-Britannia delegátusa Sir Eyre Crowe, a háború alatt a Foreign Office helyettes közigazgatási államtitkára, 1920 után pedig közigazgatási államtitkára, valamint a románbarátságáról ismert, SetonWatson köréhez tartozó Alen W. A. Leeper, a brit külügyminisztérium Közép-Európa osztályának munkatársa volt. Olaszország érdekeire ebben a bizottságban ugyancsak két karrierdiplomata ügyelt: Giacomo De Martino, a külügymüűsztérium főtitkára és Párizsban a Területi Bizottság alelnöke, valamint gróf Louis Vanutelli-Rey követségi tanácsos. Az egészen speciális kérdések megvitatására számos - összesen több mint félszáz - szak-, illetve albizottság alakult. Magyarországgal, pontosabban a magyar határokkal két albizottság foglalkozott: a csehszlovák és a román-jugoszláv területi bizottság. 14 Ezek tagjai részben a Területi Bizottság tagjai, részben további szakértők voltak. A szakértők többségének a neve mára feledésbe merült, néhányé azonban még ma is ismerősen cseng. Ilyen például a gyermekkorát apja, a brit főkonzul oldalán részben Budapesten töltő Harold G. Nicolson, aki utóbb emlékiratainak {Peacemaking 1919) kiadásával hívta fel magára a figyelmet; Emmanuel de Martonne földrajztudós, aki a háború alatti francia békeelőkészítés munkájában Erdély-, illetve Balkán-szakértőként vett részt, valamint Jules Cambon francia diplomata, 1920 után a Nagykövetek Tanácsának elnöke. Seton-Watson nem tartozott a brit békedelegáció tagjai közé, ám Steed14 A csehszlovák területi bizottságról lásd még kötetünkben Marián Hronsky tanulmányát. 161
