„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról

gesebb eltérést mutatott: a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal miatt a brit szakértők a Bodrogközt is a csehszlovákoknak javasolták adni. A franciák békeelőkészítő bizottsága (Comité d'études...) nem készített olyan konkrét határjavaslatokat mint az amerikai Inquiry és a brit szakértők. Az 1918. május 22. és 1919. március 7. között összeállított és megvitatott „tényfeltáró tanulmányok" szelleme és számos konkrét javaslata azonban a francia határelképzelések rekonstruálását is lehetővé teszi. Az 1919. március 7-én véglegesített csehszlovák-magyar határjavaslat kidolgozója J.-E. Pichon, a prágai egyetem egykori francia lektora volt. „Nem kétséges - kezdődött az anyag -, hogy a mi érdekünk nem egyszerűen egy életképes, hanem egy olyan erős Csehszlovákiának a létrehozása, hogy az a Nyugat felé irányuló germán expanzió leghatalmasabb akadályainak egyike legyen. (...) Ezért nem szabad csodálkozni, hogy végül oda jutottunk, hogy nagyjából minden cseh követelést elfogadtunk." A „minden cseh követelés" nemcsak a Bodrogközt, hanem a színmagyar Csallóközt is jelentette.

11 Az 1918 tavaszától egyre nyilvánvalóbban Habsburg-ellenes nagyhatalmi politika, majd a katonai vereség kirajzolódó árnyai a birodalmon belüli - korábban jobbára föderációpárti - nemzetiségi vezetőket, köztük az addig jórészt passzív magyarországiakat is radikalizálták. Az 1918. május 1-jei liptószentmiklósi gyűlésen Vavro Srobar szlovák vezető, Masaryk volt tanítványa, a nemzeti önrendelkezési jog feltétlen megadását követelte „a csehszlovák törzs magyarországi ágának". A korábban Ferenc Ferdinánd köréhez tartozó, majd később ugyancsak Masaryk követőjévé lett Milan Hodza pedig szeptemberben kibocsátott röpiratában így fogalmazott: „Mi szlovákok tehát kiválunk a magyar államból. Ez olyan biztos, mint a Szentírás. Elhatározásunkkal szemben nincsen apelláta."

12 A Szlovák Nemzeti Párt egyik képviselője, FerdiS Juriga a magyar parlamentben október közepén hasonlóan nyilatkozott. Kijelentette, hogy a szlovák néptörzs a maga letelepedési területén saját állami közösséget kíván alkotni, s a továbbiakban sem a magyar parlament, sem a magyar kormány jogát nem ismeri el arra, hogy a szlovák nemzet képviselőjeként lépjen fel. Az úgynevezett magyaron szlovák értelmiségiektől (Dvortsák Győző, Bulissa Károly stb.) eltekintve ezt a különválást szinte mindegyik szlovák politikus a csehekkel való egyesüléssel kapcsolta össze. Önálló szlovák állam létrehozása helyett valamennyien a csehszlovák államon belüli széles körű autonómiában bíztak, amire az amerikai szlovákok vezetőivel kötött 1918. május 31 -i pittsburghi egyezményben Masaryk kötelezettséget is vállalt. A felső-magyarországi szlovákok elszakadási szándéka hivatalos formában az 1918. október 30-i turócszentmártoni értekezleten körvonalazódott először. 11 Pichon, J.-E.: Les frontieres de VÉtat tchéco-slovaque. In: Travaux du Comité d'études. Tome Second. Questions Européennes. Imprimerie Nationale, Paris, 1919, 108. 12 Idézi Szarka 'László; Szlovák nemzeti fejlődés, magyar nemzetiségi politika 1867-1918. Kalligram, Pozsony, 1995, 204. - A szlovák területekkel kapcsolatos magyar autonómia-elképzelésekkel, pontosabban Jászi Oszkár tervezetével (és a szlovák ellentervezettel) foglalkozik kötetünkben Szarka László. Szlovákia két világháború közötti területi és politikai integritásának problémájáról lásd Peter Zelenák tanulmányát, közigazgatási változásairól Kocsis Károly írását. 159