„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról
ja." 9 ) A szövetségesek röviddel ez után de jure is elismerték az emigráns szervezeteket, illetve a leendő nemzeti államokat. Először - 1918. június 3-án - Lengyelország függetlenségének támogatásáról adtak ki közös nyilatkozatot. Másodiknak Csehszlovákia következett, amelyről külön-külön nyilatkoztak (Franciaország: június 29., Anglia: augusztus 9., USA: szeptember 2.). Az új államok de jure elismerésével egy időben mindegyik nagyhatalom szakértői hozzáláttak az új országhatárok kijelöléséhez. Az Egyesült Államokban ez egy 1917-ben megszervezett szakértői testület {Inquiry) feladata volt, amelynek tagjai sokkal jobban ismerték a térséget, mint a State Department diplomatái. Az 1918 októberére elkészült javaslat szerint, amelyhez térkép is tartozott, az új Magyarország határa északon Pozsonynál indult és a Kis-Dunát követte Komáromig. Innen a Duna volt a határ Esztergomig, majd az Ipoly folyása, a mai határnak megfelelően. Rimaszombattői délre és a Bodrog völgyében - a nyelvhatárhoz közelítve - ismét eltért a javaslat a trianoni határtól, egyébként viszont azt követte. Az Inquiry októberre elkészült javaslata bekerült abba az 1919. január 21-én véglegesített összeállításba {Black Book), amelyen az amerikai békedelegációnak a párizsi békekonferencián területi kérdésekben elfoglalt álláspontja a legkisebb részletig lemenőén alapult. Nagy-Britanniában több minisztérium munkatársai foglalkoztak az új határokkal, és 1918 őszén még mindig több alternatív javaslat készült. Ezek egyike szerint, amely október 20-i dátumozású, és amelyet Leopold Amery, a kormány egyik - anyai ágon magyar származású - politikai titkára jegyzett, Magyarország csak Horvát-Szlavóniát veszítette volna el. Amery ezt azzal indokolta, hogy a nemzetállami koncepció maradéktalan, minden más szempontot mellőző érvényesítése Közép- és Kelet-Európában nem lehetséges, és nem is kívánatos. Seton-Watson 1918. decemberi memorandumának vezérelve viszont a háború alatt kikristályosodott felfogásának megfelelően - a nemzetállami koncepció volt. S ha ettől mégis eltért, akkor sohasem Magyarország javára, hanem mindig Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia stratégiai érdekeit szem előtt tartva. „... az a Magyarország, amelyet Őfelsége kormánya el tud majd ismerni, a korábbi magyar királyságnak nagyjából az az összefüggő része lesz, ahol a magyar lakosság többséget képez" - írta. 10 A magyar népszámlálások korrektségének megkérdőjelezése és egyéb elfogultságai ellenére Seton-Watson konkrét határjavaslatai egyáltalán nem nevezhetők méltánytalannak. A határ menti magyar többségű területeket - jobban, mint az amerikaiak - ugyanis szinte kivétel nélkül Magyarországnak kívánta adni, sőt a leendő határ két oldalán olyan úgynevezett szürke zónákat különített el, amelyek hovatartozását csak alapos és nemzetközileg ellenőrzött helyszíni vizsgálatok alapján javasolt eldönteni. Seton-Watson befolyását jól mutatja, hogy memorandumát az európai brit politika alapelveivel foglalkozó kormány-állásfoglaláshoz csatolták mint függeléket. Az ő anyagán alapult a brit békedelegáció 1919. február 8-i dátumozású végleges határjavaslata is. Seton-Watson eredeti elképzeléséhez és az amerikaiak előterjesztéséhez képest az északi magyar határszakaszon ez egyetlen lénye9 Idézi Arday Lajos: Térkép csata után. Magyarország a brit külpolitikában 1918-1919. Magvető, Bp., 1990, 57. 10 Public Record Office, London. Cabinet 29/2., 186-189. 158
