„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról

(A Habsburg Birodalmat, „ha nem létezne már régóta", akkor „Európa és az emberiség érdekében minél előbb létre kellene hozni".

1

) Az ifjabb cseh generációk körében a századfordulóra markánsan oroszbarát irányzatok - ifjú csehek, nemzeti szocialisták és az úgynevezett haladók - alakultak ki. Vezetőik közül Karel Kramar és Václav Klofác a háború előtti években - a régi pánszláv eszmék szellemében - a Monarchia helyén létrejövő és Szentpétervárról irányított szláv konföderáció, illetve birodalom lehetőségét latolgatták. Kramar, aki 1918 őszén Csehszlovákia első miniszterelnöke lett, 1914 elején részletes tervezetet dolgozott ki erről, s ezt Szazonov orosz külügyminiszternek is megküldte. A „Szláv Birodalom" e szerint az Orosz Birodalomból, a Lengyel Cárságból, a Cseh Cárságból, a Bolgár Cárságból, a Szerb Királyságból és a Montenegrói Királyságból állt volna. A Cseh Cárság a cseh-morva területek és Szilézia mellett magában foglalta volna az „észak-magyarországi szlovák területeket" is, délen „Pozsonytól Visegrádig" és onnan Kárpátaljáig. Kárpátalja Kelet-Galíciával és Észak-Bukovinával együtt közvetlenül az Orosz Birodalom részévé vált volna. Délen a Szerb Királyság Montenegró kivételével valamennyi délszláv területet megkapta volna egészen Triesztig, illetve Karintiáig, továbbá „talán" Délnyugat- és Nyugat-Magyarországot is, „tekintettel a maradék horvát lakosságra, amely egészen messze északra nyúlik a Duna középső folyásáig, ahol Szerbia találkozna Csehországgal". Az Osztrák Császárság ily módon a kifejezetten osztrák-német tartományokra szűkült volna, Magyarország pedig „a félzsidő Budapestből, ennek német környékéből és a Puszta színmagyar részeiből" tevődött volna össze, összesen mintegy 5-6 millió lakossal. Magyarország státusa átmenetileg független lett volna, mely azonban „idővel, a körülmények hatására" Romániával és Görögországgal együtt vazallusi függésbe kerül a birodalomtól.

2 A nyíltan vagy titokban szeparatista irányzatok mellett a XX. század elején is tovább éltek a régi ausztroszláv típusú föderatív elképzelések. Ezek egyikét egy ekkor még meglehetősen ismeretlen fiatal tanár, Eduard Benes fejtette ki, 1908-ban, Franciaországban publikált doktori disszertációjában. Palacky 18481849-es tervezeteinek szellemében Benes a nemzetiségi és a történeti elvet kombinálva hét-nyolc föderatív egységgel számolt. A cseh-morva területek e szerint Szlovákiával együtt alkottak volna egy tagállamot, s a délszlávok is egy, esetleg két politikai egység keretei közé kerültek volna. Rajtuk kívül a németek, a magyarok, a lengyelek, a románok és az olaszok képeztek volna még egy-egy területi-politikai egységet.

3 Ilyen messzemenő tervekkel a szlovák vezetők 1918 őszéig nem álltak elő. A területi autonómiát, amelyet először 1848-1849-ben iktattak követeléseik közé, azonban maguk is szorgalmazták. Az 1895-ös nemzetiségi kongresszuson a magyarországi szerb és román vezetőkkel karöltve nyüatkozták, hogy „... Ma1 Palacky, Franz: Österreichs Staatsidee. Prag, 1866, (új kiadása: Wien, 1974) 79-86. 2 Galanduer, Ján: Vznik Ceskoslovenské republiky, 1918: programy, projekty, perspektivy. Nakladatelstvi Svoboda, Praha, 1988, 243-250. (A cseh nyelven közzétett dokumentumot Limpár Péter fordította le számomra, amiért itt is köszönetet mondok.) 3 Benes, Edvard: Le probléme autrichien et la question tchéque. Paris, 1908, 299-301. 155