„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról

gyarországnak nem lehet nemzeti állam jellege, mert Magyarországnak, mint államnak jellegét azon népek összessége adja meg, amelyek az államot alkotják. A magyar állam természete nem engedi meg, hogy egy nép, amely még a lakosság többségét sem képezi, azt követelje a maga számára, hogy egymagában államot alkothasson. Csakis Magyarország népei összességének van meg az a joga, hogy azonosítsa magát az állammal../' Ennek alapján azt kérték, hogy „Magyarország nem magyar népeinek, nyelvök határainak megfeleloleg, adassék teljes szabadság, mégpedig olyaténképpen, hogy az illető autonóm területeknek (megyéknek, városoknak, községeknek) a közigazgatási és igazságszolgáltatási hatóságoknál használt nemzeti nyelv által adassék meg az illető terület nemzetiségi jellege".

4 Az I. világháború - mint valami katalizátor - felgyorsította ezeket a centrifugális tendenciákat. Bár 1917. május 29-i nyilatkozatukban, melyre a Reichsrat összehívása adott alkalmat, a cseh vezetők csak „a Habsburg Monarchia szabad és egyenlő nemzeti államokból álló föderációvá alakulásának szükségességét", s ezen belül egy cseh-szlovák egység létrehozását követelték,

5 más cseh politikusok lényegében már a háború kezdete óta szeparatista álláspontot képviseltek. A fiatal csehek vezetője, Karel Kramar és a nemzeti szocialista Václav Klofác mellett - akik továbbra is egy Pétervárról irányított nagy szláv konföderáció keretében képzelték el a csehszlovák állam létrehozását - e csoporthoz tartozott Eduard Benes és Tomas G. Masaryk, a prágai egyetem professzora, s egy kisebb párt képviselőjeként a birodalmi tanács tagja, akik inkább a nyugati antanthatalmak felé orientálódtak. 1914. október 24-25-én Masaryk Rotterdamban találkozott Seton-Watsonnal, akit úgy tájékoztatott, hogy az arisztokrácia és a „klérus" kivételével az egész cseh nemzet a függetlenségben reménykedik. A „dolgok menete" - mondta az lenne, hogy „először helyre kell állítani a történelmi Csehországot, Morvaországot és Sziléziát, majd ehhez hozzácsatolni Magyarország szlovák területeit". Az új állam élére - folytatta - „okosabb lenne nem az orosz nagyherceget" állítani, hanem „.inkább egy nyugati herceget, lehetőleg dánt vagy egy belgát".

6 Az új cseh államot északról az autonóm Lengyelország, keletről pedig a Kárpátaljával és Kelet-Galíciával kiegészült Orosz Birodalom övezte volna. A Monarchia többi területével és más nemzetiségeivel Masaryk ekkor még nem foglalkozott. 1915. május 3-i memorandumában azonban, amelyet 1914. decemberi emigrációba vonulása után külföldön állított össze a brit külügyminisztérium számára, már egy nagy délszláv állam megalkotására is javaslatot tett. Ez Szerbiából és a Monarchia délszláv területeiből állt volna. A „cseh és a szerb-horvát álmok netovábbjaként" felvetette a két új állam közötti földrajzi összeköttetés gondolatát, azaz a Pozsony és Zágráb közötti „szláv korridor" tervét is. A Pozsony, Sopron, Mosón és Vas vármegyék járásaiból kialakítandó területsáv északi része Csehszlovákiához, a déli pedig Jugoszláviához tartozott volna. 4 Idézi Kemény G. Gábor: A magyar nemzetiségi kérdés története. 1. rész. Gergely, Bp., 1946,145. 5 Zeman, Z. A. B.: The Break-up of the Habsburg Empire. A Study of National and Social Revolution. London, 1961,126. 6 Public Record Office, London. Foreign Office 371 /1900, 67456. 156