„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról

RoMSics IGNÁC Az I. világháború alatti cseh-szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák-magyar határról* 1. A háború alatti tervek A Habsburg Birodalom alkotmányos és közigazgatási struktúráinak 1867 és 1869 közötti újjárendezése két államalkotóként felfogott kiváltságos nemzetet - a németet és a magyart - és két széles körű önkormányzati jogokkal felruházott politikai nemzetet - a horvátot és a lengyelt - teremtett, illetve ismert el. Ez a közigazgatási struktúra minden korábbinál jobban megfelelt a birodalom összetett nemzetiségi viszonyainak. A különleges jogokban nem részesített népek számára mindazonáltal nem volt vonzó, sőt a legfejlettebbek kifejezetten elégedetlenkedtek miatta. A dualista rendszer legfőbb kárvallottjainak a csehek érezték magukat, akik 1848-1849-es elképzeléseik lényege mellett kitartva továbbra is föderalizálni szerették volna a birodalmat. Bár elsősorban a maguk számára követeltek a magyarokéval és a németekével egyenrangú státust (trializmust), alkalmanként Horvátország, valamint egy galíciai-bukovinai lengyel egység egyenjogúsítása mellett is síkraszálltak. A birodalom két legerősebb nemzetének, a németnek és a magyarnak meghatározó köreit azonban riasztotta ez a perspektíva. A csehországi németek ellenük intézett durva támadásként fogták fel a tervezett kétnyelvű adminisztrációt, s az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatokat elutasították. A magyarok viszont attól tartottak, hogy a csehek önkormányzati és nyelvi jogainak az elismerése veszélyes precedenst teremt a birodalom többi nemzetisége, mindenekelőtt a felső-magyarországi szlovákok számára, akiket a cseh vezetők egyre mkább a cseh-szlovák nemzet részének tekintettek. Ezért ők is dühödt ellenállást fejtettek ki. E kettős oppozíció következtében a „cseh kiegyezés" lekerült a napirendről. A dualista rendszer legelszántabb ellenfeleivé ennek következtében a csehek váltak. Frantisek Palacky történész, a cseh nemzeti mozgalom legtekintélyesebb vezetője, aki 1848-49-ben oly nagy meggyőződéssel képviselte a birodalom föderalizálására törekvő ausztroszláv programot, 1867-ben elfogadta az orosz pánszlávok meghívását a moszkvai szláv kongresszusra, és 1872-ben élete legnagyobb tévedésének nevezte azt, amit a frankfurti nemzetgyűléshez intézett levelében a Habsburg Birodalom történelmi missziójáról állított. * A tanulmány Viták a csehszlovák-magyar határról címmel megjelent a Rubicon című történelmi folyóirat 2001 /8-9. számának 43-51. oldalán is. 154