„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Kocsis Károly: A közigazgatási térfelosztás változásai a mai Szlovákia területén a XX. században
rint legfeljebb II. József vagy a Bach-korszak hasonlóan erőszakos központosító törekvései által létrehozott és éppen ezért elvetélt kísérleteihez hasonlíthatók. A nagy kerületek és a nagy járások nemcsak a tradícióknak nem feleltek meg, hanem a lakosság igényeinek és regionális identitástudatának sem. A lakosságnak beláthatóbb, „emberi" méretű, hagyományos, stabil kiterjedésű közigazgatási egységekre van szüksége. Ezt bizonyítja, hogy a lakosság ma is inkább árvainak, liptóinak, szepesinek, gömörinek, nógrádinak stb. nevezi magát, mintsem pl. közép-szlovákiainak, alsó-kubini, poprádi, rozsnyói járásinak. 5. Az 1990-1996 közötti időszak Az 1989-es csehszlovákiai „bársonyos forradalom" és az azt követő közigazgatási átalakítás (1990/472. Tt. sz. törvény) eredményeként 1991. január 1-jei hatállyal csupán az 1960-ban létrehozott nagykerületek (krajok) szűntek meg. A nemzetiségek jogérvényesítését megnehezítő nagyjárások ugyan fennmaradtak, de a közigazgatás területi decentralizációjának keretén belül a járásokat és a járási jogú városokat - az 5-5 pozsonyi és kassai városi körzettel együtt - 121 körzetre (obvoda) osztották fel. Ezek a helyi lakosság demokratikus érdekérvényesítésére kevéssé alkalmas körzetek kiterjedésüket tekintve a korábbi - 1923ig, illetve 1949-1960 között fennállt - járásokhoz hasonlítanak. Etnikai szempontból közülük 17-ben (!) a magyar lakosság képezte az abszolút többséget az 1991-es népszámlálás adatai szerint. Az 1948 utáni négy évtizedben működött centralizált admmisztratív területi beosztás sikertelensége és a demokratikus állam közigazgatásával, területszervezésével kapcsolatos hazai és nemzetközi elvárások következtében már a csehszlovákiai rendszerváltás, a demokratikus átalakulás elején, 1990-ben intézkedett a Szlovák Nemzeti Tanács az ország új közigazgatási területfelosztási tervemek elkészíttetéséről. Ezt követően a közvélemény bevonásával széles körű vita bontakozott ki az új területi felosztás alapelveiről. A viták során többféle irányzat bukkant fel, melyek többsége nagy szerepet szánt az eddigi közigazgatási tapasztalatoknak, a történelmi hagyományoknak és a jelenlegi (főként gazdasági) elvárásoknak. A számos terv közül a három - egymástól lényegesen eltérő - legjellemzőbbet, a megyerendszeren alapuló úgynevezett Minarovic-féle, a magyar Együttélés politikai mozgalom által elkészített és a régióbeosztáson nyugvó, a Meciar-kormány által leginkább támogatott tervezetet mutatjuk be. Az úgynevezett Minarovic-tervezet a Középső-Vág menti régió felkérésére 1994 februárjáig elkészített, alapvetően a kormány munkacsoportjának 1992-es III. variánsához visszatérő változata - ellentétben más, szigorúan csak a gazdasági szempontokon alapuló, a történelmi hagyományoktól idegen körzetekkel, régiókkal manipuláló tervekkel - a több mint 900 éves megyerendszer 23 visszaállításán alapult. A terv készítői általában törekedtek az 1923-ig érvényben lévő 23 Napjainkban a megyerendszer a Kárpát-medencében Magyarországon (megye), Horvátországban (zupanija) és Romániában (judetul) képezi a közigazgatási területfelosztás gerincét. 145
