„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Kocsis Károly: A közigazgatási térfelosztás változásai a mai Szlovákia területén a XX. században

A csehszlovák kormány a németekéhez hasonló módon - kitelepítéssel - kívánta rendezni a legnagyobb szlovákiai nemzeti kisebbség, a kollektíven háborús bűnösként kezelt, állampolgári jogaitól megfosztott magyarok kérdését is.

16 1945 júliusáig így került sor 31 780, 1938-1944 között a mai szlovák területre költözött magyar kiutasítására.

17 A kiutasítottak mellett jelentős volt azok száma is, akik a teljes jogfosztottság, törvényen kívüliség elől menekültek az új magyar államterületre (kb. 15 ezer fő). Miután a magyarok teljes kitelepítését a nyugati nagyhatalmak nem támogatták, Magyarország és Csehszlovákia között 1947-ben és 1948-ban meglehetősen vontatott lakosságcserére került sor. Az erőltetett „lakosságcsere" siettetése érdekében a csehszlovák hatóságok 1946. október 19. és 1947. február 26. között 43 546 magyart deportáltak Csehországba,

18 jórészt az elnéptelenedett úgynevezett Szudéta-vidékre. Végül is 1947. április 21. és 1949. június 5. között 68 407 magyart sikerült Magyarországra deportálni.

19 Ugyanakkor a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) 73 273 szlováknak minősített (jórész szlovákul nem, vagy alig tudó) magyarországi lakost tudott anyagi természetű ígéretekkel szlovákiai áttelepülésre csábítani.

20 Összességében 1945 és 1948 között több mint 120 ezer magyarnak kellett elhagynia a mai szlovák államterületet. A tömeges deportálások és az úgynevezett reszlovakizációs (visszaszlovákosítási) akció, melynek során 282 594 lakóhelyéhez ragaszkodó, ezért kényszerűségből magát szlovákká átminősítő magyar kérelmét fogadták el,

21 mind a mai napig nagy lélektani teherként nyomasztja a szlovákiai magyarságot, és a szlovák többségű területeken, illetve a városokban - keserű tapasztalataikból eredő óvatosságuk miatt - akadályozza etnikai hovatartozásuk nyílt (pl. a népszámlálások során történő) vállalását. A CSKP 1948. évi győzelmét, a kommunista hatalomátvételt követően, az 1948. május 9-i alkotmány értelmében 1949. január 1-jei hatállyal Szlovákia területén új - háromszintű, a centralizált kommunista államhatalom politikai leányvállalataiként működő nemzeti bizottságokon alapuló - közigazgatási területfelosztásra került sor. Szlovákia területét hat (pozsonyi, nyitrai, zsolnai, besztercebányai, kassai és eperjesi) kerületre (kraj) osztották fel. A kerületek határait ugyanolyan célzattal húzták meg, mint 1923-1928 között a nagymegyékét. A zsolnai kivételével ezúttal is mindegyik kerület kapott egy darabot az állam által belpolitikai feszültségforrásként kezelt magyarlakta déli határsávból. A kerületek - túlnyomóan szlovák többségű - széklielyei járási jogot kaptak. Az erős politikai és gazdasági jogkörrel felruházott, kivétel nélkül szlo16 Kaplan, Karol: Pravda o Ceskoslovensku 1945-1948. Panorama, Praha, 1990, 96.; Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948. Európai Magyar Protestáns Szabadegylet (Bem), München, 1980, 135. Lásd még a kötetben Vadkerty Katalin belső telepítésekről szóló tanulmányát. 17 Jablonicky, Ján: Slovensko na prelome. Bratislava, 1965, 398. 18 Vadkerty Katalin: A deportálások. Kailigram, Bratislava, 1996, 42. 19 Vö. Zvara, Juraj: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában. Bratislava, 36.; Szabó Károly - É. Szőke István: Adalékok a magyar-csehszlovák lakosságcsere történetéhez. Valóság, 1982/10., 90-94. 20 Zvara, Juraj: i. m. 36. 21 Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció. Kalligram, Pozsony-Bratislava, 1993,107. 142