„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Pritz Pál: Nemzetközi háborús válság és Magyarország, 1938–1941

FRITZ PÁL Nemzetközi háborús válság és Magyarország, 1938-1941 Közhely a nemzetközi és magyar szakirodalomban, hogy a magyar külpolitika - és mögötte a magyar politikai közvélemény - a trianoni békeszerződésben elvesztett minden területet vissza akart kapni, míg szomszédai semmit sem akartak visszaadni. Ezzel szemben az 1938-1941 közötti esztendőkben újabb és újabb részleges területi változtatásra került sor, amelyet mind a magyar, mind pedig az érintett szomszéd politika elfogadott. Az ellentmondást az a tény oldja fel, hogy a térség urává (következőleg a területi változtatások meghatározó tényezőjévé) egyértelműen az a náci Németország vált, amelytől a magyar politika irányítói további kedvező területi változtatásokat reméltek, a kárvallott szomszédok pedig abban bíztak, hogy (Berlinnek tett szolgálataikért) részben vagy egészben visszanyerhetik elvesztett területeiket. Egymással versengtek tehát, külpolitikájuk kényszerpályás meghatározottsága még erősebbé vált, míg a döntnöki pozícióba került Németország mozgástere - átmenetileg - még inkább megnagyobbodott. Hitler szinte Ausztria bekebelezésének másnapján hozzáfogott Csehszlovákia elleni akciójához. Ebben fontos szerepet szánt Magyarországnak, ezért áprilisban hivatalos látogatásra invitálta Horthy Miklóst. A vizitre augusztus 2328. között került sor. A kiéli találkozón a Führer köntörfalazás nélkül előadta tervét: Magyarország legyen a támadó fél, elvett területei miatt ez könnyebben elfogadható lesz az európai közvélemény előtt, mintha ismét Németország töltené be az agresszor szerepét. A katonailag gyenge Magyarországnak Hitler nemcsak azonnali fegyveres támogatást ígért, de azt is, hogy a győzelem birtokában az egész Felvidék (Szlovákia) visszakerülhet az országhoz. A terv őrülten vakmerő volt, következőleg arra a magyar vezetők (bármennyire is szívesen megtették volna) nem mertek vállalkozni.

1 A nemzetközi helyzet ekkor még túlságosan tisztázatlan, ellenben nagyon is emlékezetes a májusi válság, amikor London határozott fellépése miatt Hitler kénytelen volt visszahúzni Prága felé kinyújtott kezét. A magyar politikusok ezért úgy számítottak, hogy a német agresszió világháborút provokál, abba pedig nem szabad belesodródni. A várható német nyomás elhárítására a magyar fél azt az utat választotta, hogy a kisantanttal 1937 eleje óta - kisebb-nagyobb megszakításokkal - folyó tárgya1 A Wilhehnstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Összeállították és sajtó alá rendezték, a bevezető tanulmányt írták: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula. Bp., 1968; Hoensch, Jörg K.: Der ungarische Revisionismus und die Zerschlagung der Tschechoslowakei. Tübingen. 1967, 7681.; Fülöp Mihály - Sipos Péter: Magyarország külpolitikája a XX. században. Bp., 1998, 200-201. 116