Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

fel bennem a kérdés. De a szégyen visszatartott. Különben is, ha megfordulok, és visszafelé megyek, akkor is útközben éppúgy elérhet egy ellenséges golyó. A tág tarlókon varjak szálltak, néhol messze házak álltak, de ezektől féltem, mert tudtam, hogy tótoké és hátha cseheket rejtegetnek. Vigasztaló csak a kutyák ugatása volt. Mert, ahol egy kutya ugat, ott talán nem leselkednek az ablakok mögül fegyverek, mert elsősorban a kutyát távolították volna el. Loholtam és loholtam előre, hiszen ha egyenest az országúton járhattam volna, akkor is majdnem húsz kilométert kellett volna mennem. Lehetőleg kerültem a közlekedési utakat s minden puskalövésre később önkéntelenül új és új kerülőt tettem. Egy ízben úgy zizzent meg előttem egy bokor, mintha százával lepték volna el verebek, s nyomban láttam a fagyos föld szürke porzását. Levágtam magamat a szomszéd bokorba, és elkínozottan nyögtem: „Uram, nem bírom ezt az állandó reszketést"... Aztán újból neki indultam, mert eszembe jutott, hogy korán sötétedik, s még nagy út áll előttem. Megbízatásom szerint a legtávolabbi célt kellett elsősorban felkeresnem, mert ennek magatartásától függött, hogy milyen megbízást hagyjak a közelebb eső falvakban. A legtávolabb eső falu színmagyar volt, és ha ezek nem csatlakoznának, akkor okosabb dolog volt a közelebbi tót helységeket nem megbolygatni. Egyébként is az volt a terv és azzal biztattak, hogy visszafelé már katonasággal jövök. Csapzott, összekarmolt és megtépett voltam, mikor azon község elé értem, ahol együtt éltem a szolgabíróval.

435 Tudtam, hogy itt még bent vannak a csehek, s még hozzá nagyobb létszámban. Hiszen azért is kellett ide sietnem, hogy a megyeszékhelyben csehek ne innen kapjanak erősítést. A községben volt a főhadnagy, kiről a párt és a katonai parancsnokság úgy tudta, hogy rendelkezik néhány nagyon megbízható fegyveressel, kikkel a forradalom kitörésekor a polgárőrséget is megszervezte.

436 Ezt a főhadnagyot embereivel együtt okvetlenül meg kellett nyerni. Utasításom szerint nem mondhattam neki a váló tényállást, hogy a kaszárnyát még mindig nem tudtuk elfoglalni. Azt kellett mondanom, hogy támadásunk az egész vonalon teljes sikerrel járt, de miután elesettekben és sebesültekben sok embert vesztettünk, a leváltás és megerősítés okvetlenül szükséges. Besurrantam a községbe. Valójában most hagyott el minden bátorságom. Hirtelen nyilvánvalóvá vált előttem, hogy egyenesen az ügy hátrányára szolgál, hogy engem szemeltek ki futárnak. Nem lett volna szabad feltételezni, hogy egy kis helység úgynevezett intelligenciája egy háborús állapot kellős közepén is elfelejti, hogy nem illik szóba állni egy faképnél hagyott menyasszonnyal. Mert mindenünnen csak ezt hallottam: „Mi? Ez a faképnél hagyott hölgy kísérteni visszajár?... Hogy nem sül le pofájáról a bőr?!"... Ezen a veszélyes úton, melyen minduntalan a golyók elől, mint riadt vad a földre lapultam, az Isten megvédett és megkegyelmezett, - de itt az embereknél sem védelemmel, sem kegyelemmel nem találkoztam. Hát mik ezek? .. Még mindig az én több mint egy hónapja 435 Szécsényről van szó. 436 Talán Fölkér Józsefről van szó. 437