Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Balassagyarmat csehszlovák megszállása

37. A Nógrádi Hírlap ismerteti Visnovszky tanfelügyelőnek a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén elhangzott jelentését a megye tanügyi viszonyairól Balassagyarmat, 1918. december 15. (...)

a A Felvidéken lezajlott eseményekkel kapcsolatban tankerületembe eddig egy állami óvónő, Nagy Hermin menekült, aki a miavarudniki állami elemi iskolához volt beosztva. Intézkedtem, hogy e menekült tanerő összes illetményeit és menekülési pótlékát a balassagyarmati adóhivatalnál vehesse fel. Tankerületemben a változott viszonyok folytán - az eddig beérkezett jelentések szerint - a tanítás, ületve a foglalkoztatás csupán a felsőtisztási községi elemi iskolában és az ottani állami óvodában szűnt meg. Mindkét tanerő a községből elmenekült és Túrmezőn nyert hajlékot, ahol mindketten járványos betegségbe estek. Az ott alkalmazott tanítónő a tót nyelvet nem bírja, az óvónőt azonban felhívtam, hogy egészségének helyreállta után állomáshelyére térjen vissza s működését tót nyelven folytassa. A vallás [és] közoktatási miniszter úrnak a tót nyelv használatára vonatkozó rendelkezései ismeretesek. E tekintetben körrendeletileg nyomban intézkedtem, több helyen azonban a rendelet végre nem hajtható, mert a tanítók a tót nyelvet nem bírják. Örvendetes mindenesetre azon körülmény, hogy a vármegye felső részéről oly értelmű jelentéseket is kaptam, hogy a tótajkú lakosság nem kívánja a tót nyelv tanítását. Az iskola gondnoksága a község lakosaival együttes ülést tartott e tárgyban, s a hozott határozat egyhangú volt. Teljes megnyugtatásul szolgálhat a tanítók, óvónők szóbeli jelentése, akik a legutóbbi időben sűrűn keresték fel hivatalomat, s akiktől részletes tájékoztatást szerezhettem. Az összes rendelkezésemre álló adatok szerint teljes nyugalom van, és zavartalan működés folyik a Sziráki, Nógrádi, Szécsényi, Balassagyarmati, Losonci és Salgótarjáni járásokban, de a felsőtisztási esettől

86 eltekintve, nyugtalanító jelentés nem érkezett sem a kékkői, sem a gácsi járásokból, sőt Divény és környékéről szóbelileg vett jelentés szerint a lakosság szinte megdöbbenve fogadta azt a hírt, hogy a tót nyelv kötelező tanítása elrendeltetett.

87 A jóérzésű tót ajkú lakosságot megelégedettség és boldogság töltötte el, amikor azt látta, hogy a gyermekeik szépen haladnak a magyar nyelvben, a tót ajkú szülő büszke volt gyermekére, mert a tót nyelven kívül más nyelvet is beszélt. A tanítóságot felvilágosítottam, hogy a magyar nyelv elhagyása csak olyan helyeken indokolt, ahol a tótul való oktatást a község lakossága kívánja. A vallásos közoktatásügyi miniszter úr az olyan helyeken működő tanítót, aki a tót nyelvet nem bírja, de a község lakossága a tótul való tanítást követeli, szabadságon levőnek tekinti, de azért ha nem is működhetik iskolájánál, maradjon helyén és képességeit más irányban hasznosítsa a köz javára. 86 A későbbi közlésből következően feltételezhető, hogy Felsőtisztáson a község a szlovákul nem tudó tanítónőt elbocsátotta. 87 Ez nyilvánvaló túlzás. 87