Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
nokban elbújva orvul lövöldöztek, s ilyen orvtámadásnak esett áldozatul a szakaszparancsnok is. A cseh őrség a támadók merész fellépése következtében megrendült és megadta magát. A fűtőház és a vasútátjáró elfoglalása könnyűszerrel történt, ott a csehek ellenállást nem fejtettek ki. A támadást itt parancs szerint nagyobb távolságból kellett megindítani, nehogy a vasútátjárónál sétáló őrszem azt idő előtt észrevegye. A csehek innen valószínűleg a többi támadó csoport akcióját látva a sötétség leple alatt elillantak. A III. szakasz 3. raja a vasútátjárót és a fűtőház birtokbavétele után a kút melletti árokban vett fel tüzelőállást. A II. szakasz lemaradt 3. raja a vezető vasutas tévedése következtében nem a régi cédulaházat, hanem dr. Vass Zoltán házát rohanta meg, s amíg arra tüzelt, a csehek a cédulaházból megszöktek. Gáthy hadnagy csoportja csehek őrhelyiségének közelébe húzódott, de amidőn a kürtjelre megindultak, a cseh őrség erős puskatűzzel fogadta őket. Ez azonban hatástalan maradt. Gáthy hadnagy személyesen az ablakukhoz kúszott s azon belőtt. Egy cseh meghalt, s erre a többiek kegyelemért könyörögtek, megadták magukat. A foglyul ejtett cseheket Gáthy hadnagy, amikor visszavonulásra kapott parancsot, Susiczky Ignác pincéjébe csukta be, s a kulcsot magával hozta. A II. szakasz 1. és 2. raja, valamint a géppuska a kapott feladat értelmében felvette a tűzharcot. Velük szemben a csehek géppuskájukat az első emelet bal sarkán helyezték el, a folyosó külső falát kiszedték, és lőrést csináltak. Azon át tüzelve tették lehetetlenné az udvaron át a későbbi megközelítést. Néhány percre tűzszünet állott be. Ekkor Bajatz százados az egyik cseh vasúti hivatalnoknak megparancsolta, hogy mint parlamenter menjen be a laktanyába és közölje a cseh parancsnokkal, hogy, ha feltétel nélkül megadják magukat, ígéri, nem lesz bántódásuk. A cseh hivatalnok azzal indult útba, hogy amennyiben 10 percen belül vissza nem tér, társát agyonlövik. Ezek után teljes tűzszünet következett be, s a cseh vasutas mint parlamenter megindult. Szinte kacagtató volt a szerencsétlen kétségbeesett kiáltozása. Állandóan torkaszakadtából ordítozta: „csehszki, csehszki" s midőn a csehek ismételten rátüzeltek, pojáca módra ugrált és velőtrázón sikoltozta, hogy csehszki. Szerencsésen bejutott és pontosan tíz perc múlva felhangzott a hangja: „parlamenter". Annak ellenére, hogy a legénység parancsot kapott a teljes tűzszünetre, mégis egynéhány katona egy-két lövést leadott, mire oly kétségbeejtően kiabálta, hogy parlamenter, hogy a katonákat hangos nevetésre fakasztotta. Viccből még néhányat mellé lőttek és csak erélyes fellépéssel sikerült a lövöldözést megállítani. A hivatalnok cseh nyelven Bajatzcal közölte, hogy a cseh parancsnok elfogadta ajánlatát, és egy kis járőr menjen be a laktanyába átvenni. Az örömhírt Bajatz hangosan kihirdette a legénységnek, mire az fej nélkül felugrott és rajvonalban megindult a laktanya felé. Alig hagyták el azonban az árkot katonáink, megszólalt a laktanya déli oldalán a második ablakból egy cseh géppuska, és Hackenberger hadnagy csoportjából számosan megsebesültek. A géppuska kissé mélyen volt beirányozva, és a golyók legnagyobb részt a lábakat találták. A csehek jelleméhez méltó fellépés oly demoralizálólag hatott, hogy mindenki hanyatt-homlok futott vissza az árokba, s a legénység egy része 459