Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

cserbenhagyva minket, elvonult. A cseh hivatalnokok ennek a jelenetnek közvetlen szemtanúi voltak. Rövid idei tűzharc után Bajatz beszüntette a tüzelést s megparancsolta a cseh hivatalnoknak, hogy mint parlamenter újból menjen be a laktanyába, s közölje a cseh parancsnokkal feltételeit. A már leírt jelent megismétlődött, s Isten csodájának mondható, hogy a mi parlamenterünk ép bőrrel megjárta az utat. A laktanyából visszatérve közölte Bajatz századossal, hogy a cseh parancsnok nem hajlandó megadni magát. Valószínűnek tartom, hogy a cseh géppuska nem kapott értesítést, azért tüzelt, vagy a csehek látva, hogy legénységünk az örömhírre vadul rohan a laktanyának, brutalitásoktól félve kezdte meg a tüzelést. Előbbi elhatározásuk visszavonása pedig annak tulajdonítható, hogy a cseh parlamenter tájékoztatást adott arról, milyen kis létszámmal maradtunk, mivel legénységünk javarésze a géppuskatűz hatása következtében önhatalmúlag elszállingózott, és ez a hír önérzetüket növelte. Amikor később meglátogattam a kórházban a magyar sebesültekkel együtt az ott fekvő cseh hadnagyot, ez azt mondta, azért másították meg elhatározásukat, mert féltek a magyar katonák brutalitásától. Helyzetünk a hiányos felszerelés következtében igen válságossá vált. Még csak reményünk sem lehetett arra, hogy újabb rohammal megkíséreljük a laktanya elfoglalását. Röviden megtárgyaltuk, hogy fel kellene robbantanunk a laktanyát, és szó volt arról, hogy valamelyik vasutasnak van is robbanószere, de nem volt remény ennek a vasutasnak az előkerítésére. Ekkor jelentkezett Tihor főhadnagy, bejelentve, hogy a nemzetőrökkel megérkezett. Erre elhatároztuk, hogy a laktanyát még egyszer körülzárjuk. Medveszki hadnagy parancsot kapott arra, hogy kerülje meg a faraktárt és szállja meg a fatelepet. Hajadonfővel férfiasan és elszántam meg is indult, hogy a kapott parancsnak eleget tegyen, de rövid idő múlva visszatérve jelentette, hogy legénysége, míg ő előre ment, eltűnt és egyedül ért el a kitűzött célhoz. Kóvár felől erős puskatüzelést hallottunk, majd jelentették, hogy a csehek megkerülnek minket, s Nyírjespusztán Szügy irányában nyomulnak előre. Mindezek ellenére Bajatz kijelentette a legénységnek, hogy addig nem nyugszik, míg a laktanya birtokába nem jut, s tekintettel arra, hogy már kiderült és állásunk az árokban tarthatatlan volt, az épületek között viszont meglepetésnek és körülzárásnak voltunk kitéve, Bajatz kérdést intézett hozzám, mely pont lenne a legalkalmasabb arra, hogy ott elássuk magunkat. Én a zsidótemetőtől délre fekvő magassági pontot ajánlottam. Bajatz indítványomat elfogadta, s elrendelte a visszavonulást az említett magassági pontra. Két járőrt küldtem ki a városban lévő elszórt csoportokhoz azzal a paranccsal, hogy vonuljanak vissza az említett magassági pontra. Az egyik járőr értesítette Gáthy hadnagyot, ki a jelzett irányba visszavonulva a földeken keresztül erős géppuska tűz által üldözve a város déli kijáratához be is vonult. A Bajatz csoport szétszórt részeihez kiküldött járőr a csehek tüzelése következtében nem tudott eljutni a II. szakaszhoz, így ez a csoport a visszavonulásról nem értesült. Nem kapott értesítést a vasutasok csoportja sem, kik hogyan és 460