Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
A vonatot a bevagonírozás idejére a Szügyi úti vasútátjáró és a zsidótemető közötti területre húzattuk ki, mert a laktanyához való közelség miatt is itt kedvezőbb helyzetben voltunk, mint a pályaudvaron. Míg a laktanyában foglalatoskodtam, küldönc útján értesítést kaptam arról, hogy a vonatot Rákóczy kormánybiztos parancsára a pályaudvarra visszatolatták. A pályaudvarra érkezve a kormánybiztos hevesen kiabálta, milyen eljárás az, hogy a katonaság, csendőrség a várost elhagyja. Galló fegyvermester ugyancsak éles hangon kérdést intézett hozzá, hogy ha itt maradunk, szabad-e fegyverünket használni vagy sem. „Ha itt maradunk, nem fogunk tiltakozni, de egy cseh sem fog élve bejönni" mondotta. Majd a páncélvonat parancsnoka is határozott hangon megkérdezte, akarja-e, hogy ellenálljunk? Mire a válasz ismét ez volt: nem. Ezek után kissé megnyugodtak a kedélyek és következtek a meddő tanácskozások. Végül a kormánybiztos és a törzstisztek abban állapodtak meg, hogy további parancsig a vonat és a legénység a pályaudvaron marad, de el fog vonulni, és hogy a laktanyából is mindent, amit csak lehet, hordassunk be a vagonokba. E parancs értelmében a vonaton csak egy emberből álló őrszemet hagytam a már behordott anyag őrzése céljából, a legénységet pedig a még el nem hozott anyagért fegyver, lőszer és oldalfegyver nélkül felküldtem a laktanyába. Közben vonatunkat ide-oda tologatták, majd feltűnt, hogy a vonat a sínpárok között mindig messzebb halad. Kérdést intéztem a forgalmi szolgálatot teljesítő vasutashoz, hová megy a vonat, s azt a választ kaptam, hogy azt elindították Aszódnak. Azonnal átláttam, hogy céltudatosan lefegyvereztek. A szolgálatot teljesítő vasutasokat igen erős szemrehányásokkal illettem, majd követeltem, hogy kapcsolják le vagonjaimat Szügyben. A válasz az volt, hogy Szügyben nincs kitérő. Felkértem a forgalmi tisztet, adjon le üyen értelmű táviratot Magyarnándornak. Nemes, magyarnándori vasútelöljáró azonban semmiféle intézkedést nem kapott, így csak másnap és hosszas táviratváltások után sikerült vagonjaimat Hatvanban lekapcsoltatnom és azokat visszarendelnem Aszódra. A lefegyverzés után látva a rettenetes fejetlenséget, úgy éreztem, hogy mindennemű fáradozás teljesen felesleges, miért is a legénységnek azt a parancsot adtam, hogy menjenek a laktanyába aludni. Megmondtam nekik, hogy álnokul lefegyvereztek minket, reggelre a csehek bent lesznek, én majd valahogyan ki fogok szökni, de előbb még aludni akarok családom körében. Ezután értesítést kaptam arról, hogy katonák a raktárt feltörték. így mielőtt lakásomra mentem volna, előbb igyekeztem a rendet helyreállítani. A legénység azt hozta fel mentségül, hogy inkább övé legyen a raktárkészlet, mint a cseheké. Reggel 6 órakor erősen zörögtek ablakomon s értesítettek, hogy a csehek bevonultak a laktanyába, mit csináljon a legénység. Közöltem velük, hogy egy óra múlva a zsidótemetőnél leszek, aki akar követni, ott találkozhat velem. Felöltözve, feleségem karjába kapaszkodva mellékutcákon át kijutottam a zsidótemetőhöz, de egyetlen egy ember sem csatlakozott hozzám, katonáim szétszéledtek, 449
