Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

a vállalkozás vezetésével. Salgótarján leendő állomásparancsnokául Tarján fő­hadnagyot jelölte ki. Félóra múlva már indult is a szerelvény Salgótarjánba ... * Amint a szerelvény egymás után hagyta el a közbeeső állomásokat, egyre több és több jelét lehetett megfigyelni annak, ami Salgótarjánban folyhat. Az állomá­sokon egyre több és több menekülővel találkoztak. Pásztón aztán már teljes bor­zalmasságban bontakozott ki a szerencsétlenség képe. Hevenyészett csomagok között kétségbeesett emberek, főként asszonyok és gyermekek százai szorong­tak. Mikor a katonai szerelvény befutott, a férfiak megrohamozták a kocsikat, sírás, jajveszékelés, ordítás kezdte őket pillanatok alatt ostromolni, s a pokoli hangzavarból, az őrjöngő, hadonászó emberek egymást túlkiabáló zajából alig lehetett kivenni, hogy mit akarnak hát, hogy mi is a baj. Kétségbeesett hangon rimánkodtak a katonáknak, hogy menjenek Tarjánba. Mikor végre megértették, hogy a különítmény éppen odamegy, a panaszko­dásnak egész fergetege indult meg. Nevekkel, sérelmekkel, átkozódásokkal telt meg egyszerre a pályaudvar. - Tönkretettek, kifosztottak! - Belőttek az ablakomon! Puskáik, kézigránátjaik vannak! - Még a zongorát is elvitték! - Megvertek, hogy az Isten döglessze meg őket! - Remélhetőleg, felakasztják a bitangokat! Különösen a zsidók átkozódtak, jajgattak rettenetesen. Sok zsidó üzletet ki­fosztottak a lázadók. (S jellemző azokra az őrült időkre, hogy a zsidók négy hó­nappal később busás kártérítést kaptak Lengyel népbiztos elvtárs 413 jóvoltából a proletárdiktatúrától. Lengyel elvtárs a salgótarjáni Lőwy családdal volt atyafi­ságban. Az meg viszont a derék izraelitákra jellemző, hogy sokkal több kárt val­lottak be, mint amennyi valójában érte őket, mert, amint jóval később kiderült, ősi ösztönüknek megfelelően áruik nagy részét elrejtették, s a kárfelvételnél ezek az áruk is, mint elrabolt mennyiség szerepeltek ...) Végre nagy nehezen kifuthatott a szerelvény a pásztói állomásról. A különítmény tagjai komor türelmetlenséggel várták az utazás végét. Mindaz, amit Pásztón láttak és hallottak, olyan megdöbbentő volt, olyan lázító hatással volt rájuk, hogy az nem sok jót ígért azoknak, akik a puskájuk csöve elé kerülnek. A tisztek géppuskákat telepítettek a teherkocsik ajtajába mind a két oldalra, ame­lyek befűzött hevederrel várták azt a pillanatot, amikor működésbe léphetnek. Végre feltűnt Salgótarján. A katonák betöltöttek, s azok a csattanások, amelye­ket a bevágott zárdugattyúk idéztek elő, igen-igen sötét jóslatot tartalmaztak. A tisztek elhatározták, hogy a kisállomáson megállnak, s mielőtt befutnának a nagyállomásra, igyekezni fognak tájékozódni a pillanatnyi helyzet felől ... 414 'i 413 Lengyel Gyula pénzügyi népbiztos. 414 Az iglóiak január 4-én délután érkeztek Salgótarjánba. 408

Next

/
Thumbnails
Contents