Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
ébredtünk, hogy a városháza előtt cseh legionáriusok táboroznak, és katonaságunk a csendőrséggel együtt eltűnt. Másnap a megszálló csapatok parancsnoka, Lauka Gusztáv főhadnagy Piccione Lajos tábornok nevében hirdetményt tett közzé 398 mindennemű fegyver beszolgáltatására; amire ugyan nemigen kerülhetett sor, mert már a közbenső éjjel minden valamirevaló magyar jól beolajozva és celtlapokba [sátorlapokba] csavarva elásta fegyverét, avagy padlásokon a gerendák alatt rejtette el. Vasutasaink pedig a városban összeszedett fegyvereket a Sivitón levő vasgyárba, amely kiesett a megszállás területéből, rejtették el. Hogy ez egységesen megtörténhetett, a közös veszélyben való összefogáson kívül annak köszönhetjük, hogy az Ipartestület elnöksége napról-napra ipari szakértekezletet hívott egybe. Soha annyi iparost nem láttak az Ipartestület falai, mint e napokban! Rákóczy István kormánybiztos főispán tiltakozott ugyan a csehek betolakodása ellen, és a január 25-én városunkba érkező Bazovszky Lajos cseh zsupánt felszólította, hogy a katonaságot vonják vissza az Ipoly folyó jobb oldalára, mint az antant által megállapított demarkációs vonalra. De Bazovszky ezzel szemben kijelentette, hogy az Ipolyság-Losonc vasútvonalat nekik engedte át az antant, egyébként is úgymond ahová egy csehszlovák katona lábát betette, oda a csehszlovák köztársaság az impériumát is kiterjesztette, és felhívta a tisztviselőket, hogy esküdjenek fel a Csehszlovák Köztársaságra. Rákóczy István erre egy háromtagú küldöttséggel másnap, január 26-án Zólyomba utazott Bazovszkyval együtt, ahol is az odaérkező Srobár miniszter előtt megismételte tütakozását, de minden eredmény nélkül, mert Srobár is csak megerősítette a Bazovszky által mondottakat. Másnap, január 27-én a Zólyomból visszaérkező küldöttség beszámolót tartott útjának eredményéről a vármegyeháza nagytermében, mit ez alkalommal a tisztviselőkből és polgárokból álló közönség zsúfolásig megtöltött. A lesújtó hír nyilvánosságra hozása után dr. Pongrácz György vármegyei főjegyző gyújtó szónoklatot tartott, melynek hatása alatt a jelenlevők óriási lelkesedéssel, könnyek között kijelentették, hogy a cseheknek esküt nem tesznek és őket szolgálni nem fogják. Az időközben eltelt tizenkét nap alatt a csehek kezdtek otthonosan berendezkedni, - egyre érkeztek katonai erősítéseik, és az eredetileg csak 45 főből álló megszálló csapat létszáma száz fölé emelkedett. Záróra este 7 órakor volt, a későbbi időben utcán talált polgárokat a laktanyai fogdába zárták. A vasúti állomás főnökét elcsapták, helyébe Losoncról jött főnök négy-öt tisztviselő kíséretében, azonban mozdonyvezetőket, fűtőket és kísérő személyzetet nem hoztak, így tehát kénytelenek voltak vasutasaink szolgálatát igénybe venni, akik az első napokban csak tűrték az idegeneket, kik akkor még eléggé udvariasan bántak velük, később azonban, amüy mértékben kapták katonai erő398 A felhívást az 55. sz. dokumentumként közöljük. 394