Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

sítésüket, éppoly mértékben egyre durvábbak lettek, gyakran fedezet mellett hurcolták szolgálatba vasutasainkat, és botozással is fenyegették őket. A január 27-i megyeházi gyűlés után vasutasaink teljesen beszüntették a szolgálatot, és másnap csak fegyveres katonákkal tudott a főnök annyi vasutast előállítani, hogy Losonc felé vonatot indíthasson. De vasutasaink viselkedése nemcsak a passzivitásban merült ki, hanem küldöttségileg felkeresték a Magyarnándorban állomásozó Bajatz Rezső [Sic!] és Vizy Zsigmond századosokat és felkérték őket, bogy a rendelkezésükre álló csapatokkal űzzék ki a cseheket Balassagyarmatról. A két századosnak sikerült rábeszélni az akkori bizalmi férfiakkal dolgozó katonaságot a csehek megtámadására. Vasutasaink Schuch István mozdonyvezető és még két-három összekötő útján állandóan értesítették az ipartestületben szorgalmasan „ülésező" polgárságot, és így megfeszített idegekkel vártuk a katonaság megváltó támadását. A cseheknek feltűnt az ipartestület sűrű látogatottsága, és éppen a legforróbb tárgyalások alkalmával este 6 óra tájban katonákkal körülvették az ipartestület székházát; sikerült azonban Vyslonzil nevű hadnagy parancsnokukat a hivatalos gyűlésösszehívó könyv bemutatásával meggyőznünk, hogy a „bőripari szakosztály" tart ülést. Nemsokára a saját „bőrükön" tapasztalhatták, hogy az ülés szakszerűen működött. A csehek megtámadására önként vállalkozott katonaság létszáma a következő volt: 1. A kecskeméti Mollináry gyalogezred 145 embere Bajatz Rudolf százados parancsnoksága alatt. 2. A balassagyarmati 16. honvéd zászlóalj önkéntes alakulatának 45 embere Vizy Zsigmond százados parancsnoksága alatt. Ez utóbbi alakulatban városunkból több tényleges és tartalékos tiszt is részt vett. A támadásnak éjjel meglepetésszerűen kellett volna történnie, azonban a csehek valahogyan tudomást szereztek róla és a laktanya kapuit eltorlaszolták, a hátsó nyitott rész ajtaját összedrótozták és gépfegyvereket állítottak fel vele szemben. A polgárság a január 28. és 29. közötti éjjel részben az elrejtett fegyvereket és muníciót tisztogatta, részben pedig a csehek záróra tilalmát megszegve virrasztott az ipartestület hátsó helyiségeiben, és onnan egyenként kisurranva, Szügy felé tartott, várva a katonaság megérkezését, azonban nem tudva semmi biztosat, a hidegben való ácsorgást megunta és 3 óra tájban nagy kerülőkkel hazaindult. Reggel 4 órakor kézi- és gépfegyvertűzzel, valamint kézigránát-durranásokkal megkezdődött a támadás. A katonaság a nagy laktanyakaput kifeszítette, de úgy ezen robaj, mint a hátsó nyitott részekben a csehek által emelt akadályok meggátolták a meglepetésszerű rajtaütést, így tehát csak a laktanya földszintjére sikerült bejutniuk. A csehek helyzete igen kedvező volt, és a két lépcsőfeljárati defiléen át gépfegyvertűz és kézigránát védelem mellett csak nagy áldozatok árán lehetett volna katonáinknak feljutni, és a laktanya emeleti részén tartózkodó cseheket elfogni. 395