Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Vonatuk a nyílt pályán állott meg, a csehek látták is őket! A kórház hátába ke­rülve jöttek be a városba. A Rákóczi fejedelem úton elfogtak egy cseh járőrt. Puskával a kézben, rajvonalban haladtak előre egészen a városházig. Akként helyezkedtek el, hogy a Rákóczi fejedelem úton a laktanya felé néző utcák tor­kolatánál felállították géppuskáikat, majd tanácskozást tartottak, amelynek eredménye az volt, hogy a két osztag önálló akciót kezd, akképpen, hogy Raj­nay osztaga a laktanya hátsó bejárata felől, Kondoré pedig a főkapu felől támad. A két osztag két részre vált. Vitéz Rajnay az állomásra küldte Koritsánszky hadnagyot, hogy a támadást onnan fedezze, Kondor pedig Kacsóh hadnagyot az István utca felé irányította, míg maga a Springa dombot megkerülve igyeke­zett a laktanyát megközelíteni. A csehek Kondorokat észrevéve, tüzeltek rájuk. Mialatt az osztagok megkezdték előnyomulásukat, Kattauer és Soltész főhad­nagyok megbeszélésük során arra az eredményre jutottak, hogy üy csekély erő­vel a laktanyát el nem foglalhatják; Soltész hadnagynak az a gondolata támadt, hogy telefonon felszólítja a csehek parancsnokát, hogy adják meg magukat. El­sőbben Huszár Aladár próbálkozott német nyelven, de így nem ment a tárgya­lás. Ekkor Soltész beszélt tótul, így már eredményes volt a beszélgetés. Soltész így telefonált: „Csapataink Balassagyarmatra beérkeztek, a laktanyát körülzár­tuk, mielőtt az általános támadást megindítanánk, felszólítom, hogy adják meg magukat." A laktanyai telefonnál Vyslonzil cseh hadnagy jelentkezett, s azt fe­lelte, hogy ilyen fontos dologban egyedül nem intézkedhet, összehívja bizalmi altisztjeit, s később a végleges választ megadja. Soltész később újra felhívta a laktanyát, mire Vyslonzil hadnagy közölte vele, hogy megadják magukat, a fegyvert is leteszik, csak szabad elvonulást kérnek. Soltész ezt megígérte, s kér­te, hogy a tüzet azonnal szüntessék be. Vyslonzil még mondott valamit, majd egy tompa ütés hangja s egy rémült ordítás hallatszott a telefonkagylóban. Ez utóbbi telefonbeszélgetés közben hatolt be az iglóiak két osztaga a lakta­nyába. Nyugatról Rajnay a főkapun pedig elsőnek Kacsóh hadnagy, emberei­vel. A csehek megadási szándékáról, s a telefonbeszélgetés eredményéről nem tudva, maga Kacsóh az udvaron karabéllyal rálőtt egy cseh katonára, aztán fel­törtek az emeletre, az éppen telefonáló cseh hadnagyot az egyik iglói géppuskás katona puskatussal leütötte. Hogy ki volt ez a katona, ma már nehéz megmon­dani, mert az iglóiak parancsnoka nyilatkozatában ezt Tarján önkéntesnek tulaj­donítja, Maczka István géppuskás tizedes pedig határozottan állítja, hogy ő ütötte le a hadnagyot, mert azt hitte, hogy segítségért telefonál. Valószínűbbnek látszik az adatok alapján, hogy Maczka volt. A tény az, hogy a hadnagy telefo­nálásának végén, puskaütéstől találva összeesett, s fájdalmában felordított, s a városházán is hallották a telefonkagylóban ezt az ordítást. Az iglóiak ezután az emeleten levő cseheket lezavarták az udvarra, ott fegyvertelenül „rendekbe" ál­lították őket, letámolygott a sebesült cseh hadnagy is, majd nemsokára megér­kezett Soltész József, Huszár Aladár és dr. Somló, a nemzeti tanács elnöke ... Soltész odalépett a sebesült hadnagyhoz, bemutatkozott, s jelezte, hogy ő az a tiszt, akivel telefonon beszélt. Mivelhogy már sötétedett, s a laktanya elfoglalá­sának híre futótűzként terjedt el a városban, rengeteg polgár tört be, s attól lehe­376

Next

/
Thumbnails
Contents