Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Vonatuk a nyílt pályán állott meg, a csehek látták is őket! A kórház hátába kerülve jöttek be a városba. A Rákóczi fejedelem úton elfogtak egy cseh járőrt. Puskával a kézben, rajvonalban haladtak előre egészen a városházig. Akként helyezkedtek el, hogy a Rákóczi fejedelem úton a laktanya felé néző utcák torkolatánál felállították géppuskáikat, majd tanácskozást tartottak, amelynek eredménye az volt, hogy a két osztag önálló akciót kezd, akképpen, hogy Rajnay osztaga a laktanya hátsó bejárata felől, Kondoré pedig a főkapu felől támad. A két osztag két részre vált. Vitéz Rajnay az állomásra küldte Koritsánszky hadnagyot, hogy a támadást onnan fedezze, Kondor pedig Kacsóh hadnagyot az István utca felé irányította, míg maga a Springa dombot megkerülve igyekezett a laktanyát megközelíteni. A csehek Kondorokat észrevéve, tüzeltek rájuk. Mialatt az osztagok megkezdték előnyomulásukat, Kattauer és Soltész főhadnagyok megbeszélésük során arra az eredményre jutottak, hogy üy csekély erővel a laktanyát el nem foglalhatják; Soltész hadnagynak az a gondolata támadt, hogy telefonon felszólítja a csehek parancsnokát, hogy adják meg magukat. Elsőbben Huszár Aladár próbálkozott német nyelven, de így nem ment a tárgyalás. Ekkor Soltész beszélt tótul, így már eredményes volt a beszélgetés. Soltész így telefonált: „Csapataink Balassagyarmatra beérkeztek, a laktanyát körülzártuk, mielőtt az általános támadást megindítanánk, felszólítom, hogy adják meg magukat." A laktanyai telefonnál Vyslonzil cseh hadnagy jelentkezett, s azt felelte, hogy ilyen fontos dologban egyedül nem intézkedhet, összehívja bizalmi altisztjeit, s később a végleges választ megadja. Soltész később újra felhívta a laktanyát, mire Vyslonzil hadnagy közölte vele, hogy megadják magukat, a fegyvert is leteszik, csak szabad elvonulást kérnek. Soltész ezt megígérte, s kérte, hogy a tüzet azonnal szüntessék be. Vyslonzil még mondott valamit, majd egy tompa ütés hangja s egy rémült ordítás hallatszott a telefonkagylóban. Ez utóbbi telefonbeszélgetés közben hatolt be az iglóiak két osztaga a laktanyába. Nyugatról Rajnay a főkapun pedig elsőnek Kacsóh hadnagy, embereivel. A csehek megadási szándékáról, s a telefonbeszélgetés eredményéről nem tudva, maga Kacsóh az udvaron karabéllyal rálőtt egy cseh katonára, aztán feltörtek az emeletre, az éppen telefonáló cseh hadnagyot az egyik iglói géppuskás katona puskatussal leütötte. Hogy ki volt ez a katona, ma már nehéz megmondani, mert az iglóiak parancsnoka nyilatkozatában ezt Tarján önkéntesnek tulajdonítja, Maczka István géppuskás tizedes pedig határozottan állítja, hogy ő ütötte le a hadnagyot, mert azt hitte, hogy segítségért telefonál. Valószínűbbnek látszik az adatok alapján, hogy Maczka volt. A tény az, hogy a hadnagy telefonálásának végén, puskaütéstől találva összeesett, s fájdalmában felordított, s a városházán is hallották a telefonkagylóban ezt az ordítást. Az iglóiak ezután az emeleten levő cseheket lezavarták az udvarra, ott fegyvertelenül „rendekbe" állították őket, letámolygott a sebesült cseh hadnagy is, majd nemsokára megérkezett Soltész József, Huszár Aladár és dr. Somló, a nemzeti tanács elnöke ... Soltész odalépett a sebesült hadnagyhoz, bemutatkozott, s jelezte, hogy ő az a tiszt, akivel telefonon beszélt. Mivelhogy már sötétedett, s a laktanya elfoglalásának híre futótűzként terjedt el a városban, rengeteg polgár tört be, s attól lehe376