Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
tett tartani, hogy zavargások támadnak; Soltész gyors elhatározással felszólította Vyslonzilt, hogy vezényeljen embereinek „jobbra át"-ot, s kövessék őt. A cseheket a fogdába tuszkolta, majd amikor Kattauer főhadnagy is összeszedte embereit, abban állapodott meg vele, hogy legjobb lesz, ha a cseh foglyokat az éj folyamán elszállítják Hatvanba. Mivel időközben Mamusich százados, az iglóiak hatvani parancsnoka adott Kattauernek a bevonulásra, az iglóiak az állomásra mentek, onnan adták le Hatvanba a jelentést bevonulásukról, majd innen a zsákmánynak elszállítására szolgáló kordákat Szügyig tolatták el a foglyokkal, majd ott vonatra szállva Hatvanba vonultak. A laktanyában elfogott csehek száma: 78 fő, két olasz géppuska és egy másrendszerű géppuska, amint már említettük, valószínűleg a cseheknek az állomáson levő gépfegyvere... Sok fegyver, kordék és öszvérek. Az iglóiak elmentek, a városban pedig újabb izgalmat keltett az a hír, hogy a katonaság most megint itt hagyja a várost. Huszár Aladár telefonon lépett érintkezésbe Vizy Zsigmonddal, aki Magyarnándorban próbálta feltartóztatni az iglóiakat, s parancsot is mutatott fel előttük, de ők bevonultak Hatvanba. Soltész főhadnagy azt írja erre vonatkozólag, hogy ez az eltávozás nem okozhatott zavart, mert jelezve volt a székely zászlóaljnak a kora reggeli órákban való megérkezése, így Balassagyarmatnak nem kellett veszedelemtől tartania. Hogy azonban a város még se legyen védtelen, Soltész felkérte Huszár Aladárt, hogy a polgárőrséggel egész éjjel legyen készenlétben, cirkáltassa a várost és védje a hidakat. Huszár Aladár ennek a kérésnek eleget tett, s Somló munkásgárdájával együtt a derék balassagyarmati polgárok egész éjjel őrségen álltak. Az iglóiak elmentek, a csehek közül csak a sebesült hadnagy maradt a városban, akit Soltész saját felelősségére a kórházba szállított. Még csak este 7 óra volt, s a laktanyában egyetlen katona maradt: Ballá Mihály tartalékos hadnagy! Kritikus órák következtek. Most már hosszú évek után, az események nyugodt szemléletében úgy látjuk, hogy az iglóiak távozása nem okozott zavart, de akkor az izgalmas légkörben másként látták és ítélték meg a helyzetet. Ezért táviratozott Huszár Aladár Magyarnándorba, hogy az iglóiak jöjjenek vissza. Ekkor már jelentkeztek az egész napi harc hihetetlen izgalmainak nyomai. Tíz magyar halott, sok sebesült, a vér, amely itt-ott az utcákat borította, az egész napi lövöldözés a legerősebb idegzetet is megpróbálta. Ha a támadás hajnalán kevesen aludtak, még inkább virrasztott a félelem és aggodalom a támadás után való éjszakán, amikor a város látta, hogy az iglóiak elmentek, s a laktanyában egyetlen szál magyar katona maradt, s a csehek Szécsény felől jöhetnek, s akkor vérfürdőt rendezhetnek a városban... A gyengébb idegzetűek menekülésre gondoltak, valaki még a harangokat is félreverte. Az aggodalom nem volt alaptalan, - s mégis felesleges volt! Miért? Az esti szürkület beálltával Magyarnándorban újra megmozdult a katonaság. Amint az iglóiak eltávoztak, este 8 óra tájban sikerült a MoUináryakba is lelket verni, s megígérték a 38-asok, hogy elesett bajtársaik végtisztességtételére visszajönnek. Mégis, amikor 9 óra előtt készen állt a vonat, s visszaindultak Ba377
