Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

ágyú (ez sem érkezett meg), s a kórházvonat is azonnal induljon el (ez később megérkezett Balassagyarmatra). Böhm rendeletéhez Pogány József hadsereg-fő­parancsnok is hozzájárult, csak az ágyúkat késleltette (illetve el sem küldte). Ezenközben Balassagyarmatról Huszár Aladár telefonon érintkezést talált Rá­kóczyval, s így megtudta, hogy az iglóiak már a kora délutáni órákban megér­keztek a városba, s egy páncélvonat még az est folyamán befut a balassagyar­mati állomásra. A páncélvonat tényleg még az est folyamán be is futott volna az állomásra, ha Vizy százados parancsa alapján nem maradt volna 30-án hajnalig Szügyben. Ekkor hozta be a páncélvonatot Biczó hadnagy, s még elég jókor ar­ra, hogy a cseheknek [a] patvarci ellentámadását sikerrel visszautasíthatta. Amíg Huszár Aladár Rákóczyval talált kapcsolatot, addig Pongrácz György először a hatvani katonai parancsnoksággal, majd a Honvédelmi Minisztérium­mal keresett érintkezést. Viszont a kormánybiztos addig el nem jött a Miniszté­riumból, amíg a hadműveleti osztály nem biztosította őt arról, hogy a segítő csapatok már el is indultak. Menjünk újra vissza Balassagyarmatra. Az a Soltész főhadnagy, aki január 14­én kórházba ment, a nagy puskatüzelés hallatára felszerelt és bejött a városba. A laktanyát ugyan megközelíteni nem tudta, de ezen útja alkalmával eljutott a vasútállomásra, ahol egy sebesült Mollináry szakaszvezetőtől megtudta, hogy a katonák elvonultak Magyarnándorba. Erre a hírre a városházára ment, ahol iz­galmas készülődések között találta Pongrácz Györgyöt, Huszár Aladárt és Mol­nár János községi főbírót ... Huszár Aladár felkérte Soltészt, hogy legyen segít­ségére. Soltész még arra is vállalkozott volna, hogy fegyveres polgárokkal meg­támadja a laktanyát, de ezt a polgárság céltalannak látta. Ehelyett Soltész vázla­ta alapján elhelyezték a polgárőrségeket, a postát pedig utasították, hogy a vi­dék kérdezősködésére azt feleljék, hogy a balassagyarmati támadás sikerült, s ahol csak érik, üssék, verjék a cseheket és űzzék ki őket a községből. Ezen tele­fonálásnak teljes sikere lett, mert a Balassagyarmat közelében levő Ipoly bal parti községek még a balassagyarmati cseh kapituláció előtt nem egy helyen le­fegyverezték a cseh őrségeket. 377 VI. 1919. január 29 délutánja Délután 13 óra 30 p.-kor megérkeztek az iglói géppuskások, akik között több balassagyarmati lakos is katonáskodott. Az iglóiak nem itt és nem ekkor állot­tak szemben először a csehekkel. Parancsnokuk Kattauer Rudolf tényleges fő­hadnagy, akinek vezetése alatt négy géppuska állott öt tiszttel és 17 főnyi le­génységgel. Két osztaguk volt, az egyiknek parancsnoka vitéz dr. Rajnay Vil­mos főhadnagy (akkor Wechter volt a neve), a másiké pedig Kondor Miklós 378 főhadnagy volt. Tekintettel a kis létszámra, az irányzók is tisztek voltak. 377 Ld. a 114. és 214. sz. dokumentumokat! 378 Kondor írását közli a 213. sz. dokumentum. 375

Next

/
Thumbnails
Contents