Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
állomás felé, s ott lőtték az emeletről tüzelő gépfegyvert. Parancsnokuk, Trucza főszemlész két foglyot is ejtett. Később polgári egyénekkel együtt a Nagyhídnál állottak őrt. Egész délelőtt folyamán puskatüzelés folyt a laktanya ellen. A polgárság érezte, hogy a laktanyába szorult cseheket valami módon abban a hiszemben kell tartani, hogy a katonaság újból megérkezett, s innen is, onnan is, még a háztetőkről is puskázták a laktanyát. A gimnáziumból lőttek a legtöbben. Diákok, rendőrök, polgárok, postások, vasutasok. Sikerült azt a látszatot kelteni, hogy fegyveres alakultok egységesen és terv szerint működnek, mert bár a csehek ahhoz elég merészek voltak, hogy kisebb csoportokban kiálltak a laktanya kapuja elé, s onnan lövöldöztek, de másrészt annyira megfélemlettek, hogy az emeleti folyosóra még a legszükségesebb dolgaik elvégzésére sem mertek kijönni. Egyébként is a kórházba került sebesült hadnagy elbeszélése szerint az volt a tervük, hogy a szürkület beálltakor kitörnek a laktanyából és elhagyják a várost. A délelőtt folyamán egy cseh tiszt kocsin jött a városba a kórház felől. A város szélén jó tót öregasszonyok - úgy látszik, megsajnálták - kiszaladtak eléje, s elmondták, hogy mi van a városban. Mire a cseh megértette a kiabálásokat, addigra odaért egy polgárőr, amely szétzavarta az asszonyokat, a csehet lefegyverezte, és foglyul ejtette. Nemcsak a laktanyába nem volt szabad bejutni egy csehnek sem, de még a városból sem volt tanácsos kiengedni! Mialatt a városban ezek a véres és izgalmas események lejátszódtak, a kormánybiztos Pestre érkezett. A pályaudvaron Aszódon át azt az értesítést kapta, hogy Magyarnándorból a katonaság éjfél után két órakor kocsikon Balassagyarmat felé elindult, ahonnan most (reggel 6 órakor) erős tűz hallatszik. A kormánybiztost aggodalom szállta meg, azonnal arra gondolt, hogy a rajtaütés nem sikerült, s így egyenesen a Honvédelmi Minisztériumba ment, és segítő csapatokat eszközölt ki. Makkay József és Perczel Attila [helyesen: Perczel Miklós] vezérkari századosok segítségével először a Hatvanban állomásozó iglói géppuskás osztag kapott parancsot, hogy azonnal szereljen és vonuljon Balassagyarmatra. Ez csak pillanatnyi segítség volt, s miután Pálmay százados jelentette, hogy reggel 8 órakor Drégelypalánkot, majd délelőtt 10 óráig Ipolyvecét és Dejtárt is elfoglalta 376 (azért ily későn, mert az egységes támadás megkezdésére neki Rétságra küldött parancsot vivő két huszár eltévedt, s megkésve adta át a parancsot), délben Stromfeld ezredes, Julier alezredes, Makkay százados és Ágoston Péter belügyi államtitkár segítségével sikerült Böhm Vilmos hadügyminisztert is rávenni arra, hogy a nógrádi front megerősítésére fegyveres erőt küldjön. Nagy munka volt ez! Böhm Vilmos hosszas megfontolás tárgyává tette a kérdést, mégis elrendelte, hogy egy székely zászlóalj azonnal induljon Balassagyarmatra, azonkívül a 44-esek egy zászlóalja (ebből csak egy kádert vonult be), a Pálmay csoport megerősítésére egy zászlóalj (ez nem érkezett meg), egy üteg 376 Ld. a 87. sz. dokumentumot! 374
