Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

testeiket a balassagyarmati helyzetről. Ez a két derék postás később dicséretet és jutalmat is nyert bátor magatartásáért. De hogy a cseheknek egészen pontos értesüléseik is lehettek, arról a kórházba került Vyslonzil hadnagy szavaiból is következtethetünk, aki elmondta, hogy katonáit már előbb megfenyegették a tótul tudó cselédlányok: nem sokáig fogtok ti itt uraskodni, mert majd kivernek innen titeket a magyarok. De hogy ennél még pontosabb értesüléseik is voltak, azt meg dr. Paczolay Zoltán vármegyei tiszti főügyész igazolja, aki 28-án délben a Sümegh étteremben lévén társaival, beszélt Laukával, aki tiszttársaival ott megjelent teljes harci felszereléssel (revolver, kézigránát stb.), s így szólt neki: tudjuk, hogy az éjjel megtámadnak, de készen állunk... A támadás gondolata már nem volt titok. Még jó, hogy ez csak utólag derült ki. Ki tudja, hogy a már félig-meddig forradalmasított katonaságot sikerült volna-e rávenni arra. hogy a jól felkészült ellenséget megtámadja? Ki tudja, hogy a vasutasság, melynek nagy része nem volt katonaviselt ember, a katonaság nélkül merészelt volna-e fegyveres küzdelmet provokálni? Január 28-án aztán minden előkészület megtörtént Magyarnándorban is, Balassagyarmaton is. A sáros idő hirtelen csikorgó téli faggyá változott. Fagyos szél csapott bele az elinduló fegyveresek arcába, mintha előre mondta volna: kemény napotok lesz ma. A katonás, kemény lépések ritmikus dobbanásába belesírt a tél fagyos sóhaja! Vajon kinek kél fel még holnapután is a nap? Vajon kinek nem kél fel? Vajon mi lesz a sikertelenség esetén? S vajon győzelmes csatáknak emlékét hogyan fogják évek múlva elferdítem? Ki lesz a nagyobb hős: az-e, aki szenvedett, vagy az, aki csak beszélt, vagy most már bírálgat, vagy aki akkor itt sem volt? Ezek a gondolatok ma nagyon aktuálisak, amikor már több mint egy évtized pergett le a mulandóság homokóráján; de bizonyára megfordultak azoknak lelkében is, akik a csikorgó téli hidegben megindultak, hogy a néma éjszakában megindítsák a puskák ropogó orchesterének pattogó muzsikáját... V. 1919. január 29. reggel 2 órától délután 13.30 óráig A honvéd laktanya, ennek környéke; a vasútállomás és környéke ma egészen más képet mutat, mint akkor, amikor a csehek Balassagyarmatot megszállották. A mai rendőr és csendőrségi laktanya egész területe akácfákkal beültetett üres telek volt, a laktanya hátsó udvarához közel egy öreg fakereszttel. Maga a laktanya U alakú épületének a mai Gróf Tisza István utcára néző oldalának nyitott részén magas golyófogó állott, e mögött volt a fürdőépület. A golyófogó és fürdőépület még szerepel történetünk során. A laktanya az öreg fakeresztes akácos telek felől nem volt bekerítve, csak valami rozzant sövény és drót övezte, melyen kis lécajtó szolgált kijárat gyanánt. Erről az oldalról kitűnő kilátás nyílt az állomásépület felé, s a Scitovszky utcára. Maga az állomás sem a mai épület volt. Egyszerűbb, kisebb, kisvárosibb, s talán ízlésesebb is volt, mint a mai. Földszintes, hosszú, üvegperonos épület volt ez, a közepén kiemelkedő emelet362