Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
tel, melynek keleti és nyugati részén is voltak ablakai. A nyugati ablaknak is lesz szerepe történetünkben. A mai átjáró híd akkor még csak az álmok hídja volt, s a síneken keresztül, a kerítéseken alkalmazott két kis ajtón csak a vasutasok járhattak át. A személyforgalmat a Szügy felé vezető országút vasúti sorompója bonyolította le. Az állomás területének nyugati felét övező kis erdő szélén, a mai Vezér és Ipolysági utcák táján hosszú barakkcsoport húzódott a vágóhíd felé, s állt még ebben az időben szomorú háborús emlékként. A kórház környéke nagyjából a mai volt, de a hátsó impozáns épület még hiányzott, s akkor még a kórház előtti vásártéren egy barakképület állt. Ilyen volt az a három terület, amelyen január 29-nek első részlete elviharzott. A csehkiverés első részlete a hajnali katonai rajtaütés. Ennek leírásánál biztos forrásként használható Bajatz Rudolf századosnak jelentése, amely másolati példányban Balassagyarmaton maradt, s amelyről Vizy Zsigmond is elismeri, hogy ezen Bajatznak tulajdonított jelentés a tárgyalás alapjául általánosságban elfogadható. A jelentés szövege a következő: „A csehszlovák csapatok előnyomulásának megakadályozására a kormány a demarkációs vonal védelmére csapatokat küldött ki, többek között a 38-as magyar gyalogezred egy százada is kirendeltetett ezen védelmi vonal megszállására. A kerületi katonai parancsnokság 262/207 karhatalmi számú rendelete alapján 1919. január hó 24-én nagy lelkesedéssel százhúsz fő önkéntes jelentkező katonából Bajatz Rudolf százados parancsnoksága alatt álló csapat elindult Kecskemétről Aszódra. (Úgy látszik, időközben még csatlakoztak hozzájuk, mert ugyanezen jelentés később már 135 főről tesz említést.) Január hó 24-én Aszódra érve továbbítási parancsot kapott a fenti század, egyelőre Magyarnándorba bevonulni. Január 27-én a balassagyarmati vasutas és munkásgárda küldöttsége 369 megjelent Bajatz és Vizy századosoknál azzal a panasszal, hogy a Balassagyarmatot megszálló csehek statáriális eljárás megindításával fenyegetik a vasutasokat és a tisztviselőket, ha le nem teszik a csehszlovák kormánynak a szolgálati hűségesküt. A város lakossága nagy elnyomatásban részesül és kéri a magyarnándori csapatokat, hogy a legrövidebb időn belül a várost a csehektől szabadítsák meg. ígéri, hogy a vasutasok és polgárság minden erővel és tehetségéhez mérten a csapatok akcióját támogatni és elősegítem fogja. Ezen felhívás után (hozzá kell tennünk, hogy a két százados már találkozásuk első estéjén megállapodott abban, hogy a cseheket kiszorítják az Ipoly bal partjáról) a 38. gyalogezred legénysége és a már Magyarnándorban állomásozó 16. gyalogezred legénysége, melynek parancsnoka Vizy Zsigmond százados, a harci vágytól áthatva követelte, hogy a tisztek saját kezdeményezésükre minden parancs bevárása nélkül vezessék őket a csehek ellen. A lelkesedés és a harci vágy oly erőt vett már a csapatokon, hogy a kormány elhatározását és a csehek további betörése ellen tiltakozó jegyzőkönyvek felvételét nem várhatták be, 369 A munkásgárda képviselőinek részvételére ez az egyetlen forrás utal. Mivel számos vasutas tagja volt a szociáldemokraták által létrehozott gárdának, valószínű, hogy annak fegyveres erejét ajánlották fel a katonai parancsnokoknak. 363
