Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

16-osok, befutott oda a csehek vonata is, üresen, mert félelmükben Körmöcbá­nyán kiszálltak a vonatból, csak egy parlamentert küldtek Zólyomba azzal a ké­réssel, hogy további intézkedésig onnan semmit el ne vigyenek. A vasutasok hajlottak is erre, de nem a magyar katonák. Megszállták a pályaudvart, s kény­szerítették a vasutasokat, hogy vonatukat tovább indítsák. Ilyen viszontagságos út után érkezett meg a különítmény Balassagyarmatra. Itt a pótzászlóalj toborzás útján próbálta létszámát kiegészíteni, majd erős csehellenes propagandát indított egyrészt a városban, de inkább a környéken. Vizy Zsigmond százados, Trautwein Ottó és néhai Niedermann András főhad­nagyok, valamint Soltész József főhadnagy a katonaság részéről, Pongrácz György vármegyei főjegyző és Huszár Aladár vármegyei II. főjegyző a polgár­ság részéről messzemenő agitációt fejtettek ki egy tiszti, úgynevezett palóc dan­dár szervezésével kapcsolatban. 356 Amíg a tisztek ezen munkája a honvédelmi minisztériumban a legnagyobb tetszéssel találkozott, így pl. Tombor vezérkari alezredes legmesszebbmenő jóindulattal támogatta őket, addig az Ipoly menti falvakban munkájukat nem koronázta teljes siker. Nem egy helyen „jogtalan to­borzásnak" minősítették agitációjukat. Volt olyan „községi atya" is, aki kilátás­ba helyezte, hogy megakadályozza a sikert. Dejtáron meg egyenesen azt mond­ták, hogy menjenek az urak, menjenek a zsidók a csehek ellen! „Ha Dejtárra jön­nek a csehek, fogom a batyumat és átmegyek Patakra, ha oda is utánam jönnek, szedem a sátorfámat és átmegyek Vadkertre ..." Amikor meg Vizy százados Vadkertre puskákat szállíttatott ki, alig tudta megőrizni attól, hogy az emberek szét ne lopkodják. 357 Maga Rákóczy István kormánybiztos az ellenállás híve volt, de pacifista kormá­nya tiltakozni késztette őt is, amikor Rappon az első puskalövések elhangzottak. 1919. január 9-én a vasutasok azt a hírt hozták, hogy a csehek Párkánynánáról elindultak - Balassagyarmat felé. A hír hallatára Vizy százados parancsnoksága alatt nyolcvan főnyi katonaság két gépfegyverrel egy kierőszakolt vasúti szerel­vényen Drégelypalánkra ment - azzal a szándékkal, hogy a csehek előnyomulá­sát megakadályozza. Vizy Drégelypalánkon a vasutasok segítségével a síneket megrongáltatta, és két vagont a honti meredélynél kisiklasztott. Mivelhogy e napon délután egy páncélvonat érkezett segítségül, a megron­gált síneket sebtiben kiigazították, a két kisiklott vagont a mélységbe taszították. Most már csak arról volt szó, hogy Drégelypalánk állomásáról mielőbb érkez­zék meg a szerelvény, amelyen idáig eljött a század. Az volt ugyanis a terv, hogy a cseheket Ipolyvisk felett megtámadják. A vasutasok azonban a szerel­vényt hazavitték Balassagyarmatra - katonaság nélkül. így a támadás gondola­ta meghiúsult, mert a páncélvonatot hiába követte volna a gyalogság - vonat nélkül. Közben az ipolysági cseh csapatok parancsnoka telefonon felhívta a ma­gyar parancsnokságot, amelynek nevében Drégelypalánkról Soltész József fő­hadnagy válaszolt. A cseh parancsnok nem kért kisebb dolgot, mint csak azt, 356 Az ún. „palóc dandár" szervezésére Id. 43. sz. dokumentumot! 357 Hasonló leírását adja a szervezés nehézségeinek Vizy könyve is. 348

Next

/
Thumbnails
Contents