Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
gionárius csapatok, majd itt-ott feltűnő martalócbandák szállták meg a Felvidék egyes pontjait. Mialatt Zsolna, Trencsén, Pozsony, Érsekújvár, Besztercebánya, Komárom, majd 1910. január 3-án Losonc, 9-én Ipolyság is cseh kézre került, azalatt a szociáldemokrata köpönyegbe bújt, egyre közeledő proletárdiktatúra egyenesen megakadályozta a Felvidék védelmét. A katonaság nem arra kapott parancsot, hogy védekezzék, hanem arra, hogy tiltakozzék a megszállás ellen. Egyéb utasítása még az volt, hogy óvatosan vonuljon vissza. Ekkor már a nemzetközi Böhm Vilmos ült a honvédelmi miniszteri székben, aki előtt már nem voltak országhatárok, s aki egy teljesen új típusú katonaságot teremtett - a tiltakozó katonaságot. Voltak azonban a Honvédelmi Minisztériumban még jóindulatú magyar emberek, akiknek segítségével sikerült elérni, hogy a 16. honvéd gyalogezred tisztikara és megmaradt legénysége Balassagyarmaton szervezkedhetett ugyanannyira, hogy Balassagyarmattól a rappi hídig a 16. gyalogezred pótzászlóalja, Ipolyság felé pedig a Rétságon állomásozó Pálmay Ernő százados különítménye állhatott őrt. Időközben egyre sűrűbben jöttek a hírek, hogy a csehek Salgótarjánt is meg akarják szállni. A kormány pacifista állásfoglalása, a nép irtózása a fegyverektől, súlyos helyzetet teremtett, de mégis, amikor a minisztertanács is belátta, hogy Salgótarján nélkül a szénellátásban zavarok keletkezhetnek, s ennek következtében a fagyoskodó „elvtársak" bizalma a kormánytól könnyen elfordulna, Salgótarjánt és környékét a már ott lévő katonaságon kívül egy teljes ezreddel erősítették meg. Ez a katonaság egészen Fülekig foglalt állást, így Salgótarján tényleg biztonságban lehetett. A csehek előnyomulásával kapcsolatban emlékezzünk meg a 16. honvéd gyalogezredről, amelynek tisztikara és legénységének egy része nagy szerepet játszott a balassagyarmati csehkiverés történetében. A gyalogezred tisztjei, s megmaradt legénysége még 1918 novemberében vonult Besztercebányára. Nem sokkal ezután a hadvezetőség Besztercebánya katonai kiürítését rendelete el, de erre teljes egészében nem került a sor, mert a 16-osokat, amint Zólyomba értek, visszairányították Besztercebányára. Ezen rövid idő elég volt arra, hogy a katonaság nélkül álló várost a csőcselék kifossza. Ebben az időben a kassai honvédkerületi parancsnokság a póttestek tisztjeit és fiatal legénységét felszólította, hogy a belső rend és közbiztonság fenntartására, valamint a haza földjére betörő cseh bandák ártalmatlanná tételére [a] karhatalmi erőkhöz önként jelentkezzenek. Ennek alapján kiegészült még Besztercebányán a 16. honvéd gyalogezred pótzászlóalja, amely november közepén a cseheket Ruttkánál megtámadta, onnan kiűzte, fegyvereken és foglyokon kívül még hét gépfegyvert is zsákmányolt. Nemsokára azonban Besztercebánya katonai kiürítését másodszor is elrendelték, s így az egész 16-os pótzászlóalj, tisztjeivel és felszerelésével, fegyvereivel, lőszerével és irományaival Balassagyarmatra jött. Kilátás volt ugyan arra, hogy a csehek útközben megtámadják őket, s valóban, alighogy Zólyomba beértek a 347
