Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
A jelenvoltak megütköztek az üzenet ilyen elhangzásán, és a kormánybiztos azonnal intézkedett, hogy egy futár (Ocsoven Pál) hajnalban levelet vigyen a nándori parancsnoknak, hogy „holnap kedden du. Nándoron át Budapestre utazom, az állomásra fontos megbeszélés végett jöjjön ki." Bár a nem várt üzenetnek abban az időben, és január 14-én lejátszódott események után, és a 15-i megszállás körülményei után komoly alapot tulajdonítani még bajos volt, mégis, hogy valami készül, azt megerősítették azok a körülmények, hogy január 28-án de. a vasutasok megbízásából megjelentek a kormánybiztosnál Nagy István és Szmrzsik János, majd Papácsi Pál, hogy a vasutasok és postások helyzete tovább tűrhetetlen, segítséget kérnek ahhoz, hogy Balassagyarmatról a csehek eltávolíttassanak. Az országosan tapasztalt állapotok, meg a január 14-, 15-i megszállás után a kormánybiztos a katonaságtól és polgárságtól energikusabb fellépést nem remélhetett, így utalt arra, hogy a csehek kiparancsolása a fegyverszüneti bizottságnál van, és egy levelet oda, egyet pedig a miniszterelnöknek címezve írt Dr. Huszár Aladár fogalmazásával, amelyben annak feltárásával, hogy Dr. Bazovszky zsupánnál és Dr. Srobár miniszterrel folytatott tárgyalásokból arról győződött meg, hogy a cseheknek célja nemcsak az Ipoly menti vasút vidékét, de le Szirák, Bércei, Vác sőt Hatvan és Aszód megszállása is, amely esetben az ország szívét, Budapestet megfojtják, január 17-i felterjesztésének soron kívüli elintézését sürgette, amiket a megszállás miatt személyesen vittek Budapestre: Szmrzsik János, Meszlényi Pál, Papácsi Pál, Pataki Lipót és Seprényi Károly ugyanazon vonaton utazva aznap délután, amelyen a kormánybiztos. 338 (Szmrzsik János 1913. V. 17., Halvax Béla és társai 1920. II. 24.) Tehát ekkor még senki sem tudta, hogy a közeli órákban ki fogjuk verni Balassagyarmatról a cseheket. Azonban a vasutasok és postások üldözéséből kifakadt az az elkeseredés, amely azokat fegyveres fellépésre hajszolta, és a felvonultatott, bár még gyenge fegyveres erő parancsnokainak amiatti elkeseredése, hogy az előnyomuló csehekkel szemben csakis tiltakozhatnak, de fegyverrel nem harcolhatnak, Baj atz Lajos [Sic!] századost és Vizy Zsigmond főhadnagyot már január 26-án annak megbeszélésére serkentette, hogy tovább nem tiltakoznak, hanem saját felelősségükre Balassagyarmatnál a „Csehekén rajtaütnek" amit megerősített a balassagyarmati postások és vasutasoknak Halvax Béla, Hofbauer Gusztáv és Illés, Reucsán Mihály, Reucsán István, Kis Simon József és Kis Simon István, Perlaky Ödön, Dávid János, Rémiás László, Kalapcza József [Sic!], Gonda Mihály, Sztrelnyik György és Melovszky Istvánból álló tizennégy tagú náluk január 28-án reggel 339 megjelent küldöttsége, amely küldöttség a vasutasok üldözésének, életveszélyes fenyegetésének és kínzásának felpanaszolásával nemcsak az ottani katonaságot nyerte meg, de a parancsnokokat formálisan is felkérte, hogy jöjjenek és segítsenek Balassagyarmatról a cseheket kiverni. 338 Ld. még erre a 73-75. sz. dokumentumokat! 339 A küldöttség látogatására inkább délelőtt kerülhetett sor. Ld. erre a 73. sz. dokumentumot! 328
