Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Eme tárgyalások közben érkezett Magyarnándorba a kormánybiztos futárja ama levéllel, amelyben az ottani katonai parancsnokot felkéri, hogy aznap délután a Budapest felé menő vonathoz fontos megbeszélés végett jöjjön ki. (Halvax Béla és társai 1920. II. 24. Vizy Zsigmond) Ezek történtek 1919. évi január 28-án délelőtt 11 óráig, amikor még senki, a főispán sem tudta, hogy a csehek kiverése küszöbön áll, azonban a tapasztalt jelek köteles gondosságra intették, és még akkor magához kérette Dr. Huszár Aladár másodjegyzőt, és az általa is ismert jelekre utalva felkérte és megbízta, hogy „ha csakugyan bekövetkeznék az, hogy Balassagyarmatot a katonaság felszabadítja, ő gondoskodjék a rend és közbiztonság fenntartásához szükséges „polgárőrség" felállításáról, nehogy megint Dr. Somló József állítson fel „munkásgárdát", ami nemcsak társadalmi osztály, hanem külön politikai célú fegyveres erő volt. (Dr. Huszár A.)

340 A kormánybiztos január 28-án du. pontos program szerint Budapestre utazott avégből, hogy a hivataloknak a meg nem szállott területen (Bércei, Szirák) leendő elhelyezéséről a minisztériumokban tárgyaljon; vele utazott Krúdy Ferenc másodfőjegyző is élelmezési kérdések rendezése végett, és Draskóczy Jenő, aki a fontosabb főispáni iratokat előre vitte Szirákra. Akkor a vonaton a megszállás miatt csak Szügyig jártak, tehát odáig kocsin megérkezve éppen akkor szálltak ki a vonatból a törvényszéki elnök és társai, akik szintén a hivatalok elhelyezése végett jártak Budapesten, majd Bajatz Lajos [Sic!] és Vizy Zsigmond katonatisztek, akik a kormánybiztos elé egészen odáig eljöttek, és kérdésére közölték, hogy „igenis az éjjel Balassagyarmatot fel fogjuk szabadítani". Mire a kormánybiztos visszament és a kocsiján ülő Ebnert [helyesen: Ébneth] Lajos kir. ügyésznek megmondta, hogy mi készül, és hogy „mondja meg Huszár Aladárnak, hogy támadás esetén gondoskodjék a polgárőrség felállításáról". (Ebnert [helyesen: Ébneth] Lajos 1921. II. 5.) A vasútra felszállva a századosokkal tárgyalt, (ahol Krúdy Ferenc és Draskóczy Jenő tisztviselőkön kívül Halvax Béla és társai: vasutasok is jelen voltak) amikor is határozottan kijelentette, hogy ehhez a balassagyarmati „rajtaütéshez" csakis úgy járulhat hozzá, hogy ha előbb érintkezésbe lépnek a Salgótarjánban állomásozó 40. hadosztály-parancsnoksággal avégből, hogy az Rappot, Litkét és Szécsényt, a Rétságon állomásozó Pálmay csoporttal, hogy ez meg Drégelypalánkot, Ipolyvecét és a Homokot megszállja, így Balassagyarmat visszafoglalása Losonc és Ipolyság felől jöhető oldaltámadás ellen biztosíttassék, mert úm. „bízom a katonaság vitézségében, hogy Balassagyarmaton »rajtaütnek«, azt el is foglalják, de ne feledjék el, hogy a cseheknek Losoncon ezer, Ipolyságott hétszáz katonájuk van, ha ezek a támadást megtudják, és két oldalról megtámadják Balassagyarmatot, Önök el fognak futni, és az akkor már fegyverbe állott lakosságot fogják felkoncolni; ilyenhez én hozzá nem járulhatok, sőt Ilyen, szervezett fegyveres erő felállítására nem került sor. A katonaság távozása után a munkásgárda újjászervezése történt meg. 329