Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Magyarország olyan kicsiny maradhat, hogy az esküt nem tett és kiűzött tisztviselőknek kenyeret nem tud adni: tehát mindenki a legjobb belátása és lelkiismerete szerint cselekedjék. (Kletzár Lajos 1920. V. 20., Dr. Visnovszky Rezső 1921. V. 4., Krúdy Ferenc 1920. V. 19., Halvax Béla, Hofbauer Gusztáv, Perlaky Ödön, Reucsán Mihály, Meszlényi Mihály, Szmrzsik Pál 1920. V. 24.)

337 Ezután felszólította az értekezlet tagjait, hogy kíván-e valaki szóllani; a fájdalom és elkeseredés elnyomta csendben szólalt fel Dr. Visnovszky Rezső királyi tanfelügyelő, aki az előző értekezlet megállapodásához képest lelkes szavak előrebocsátásával javasolta azt a határozatot, hogy a „közszolgálati alkalmazottak már azért sem tesznek a cseheknek esküt, mert a meg nem szállott területek igazgatását ellátatlanul nem hagyhatják". Majd Pongrácz György vármegyei főjegyző és Dr. Huszár Aladár másodfőjegyző nemzeti érzéstől magasan lángoló felszólalása után Kis Lajos bíró ama javaslatához, hogy „a balassagyarmati közszolgálati alkalmazottak a cseheknek esküt nem tesznek, de azokat egyáltalában nem szolgálják" még Schuch István vasúti mozdonyvezető és özv. Gálfalvy Zoltánné polgári iskolai tanítónő, az értekezlet általános helyeslésével kísért lelkes hozzászólása után a gyűlés határozatát Rákóczy István főispán-kormánybiztos, „hogy a közszolgálati alkalmazottak a cseheknek esküdt nem tesznek, de egyáltalában nem szolgálnak" a jelenvoltak óriási lelkesedése közben hirdette ki; mialatt a szemek az elkeseredés és lelkesedés érzelmeitől könnyekkel teltek meg, és a gyűlés tagjai a Himnusz éneklése után emelkedett és megacélozott szívvel oszlottak szét. Ekkor azonban még senki még csak nem is sejtette, hogy a közeli napokban a cseheket Balassagyarmatról kiverjük, csak a lelkek mélyén izzott az a ki nem alvó tűz, amely a közelgő nap eseményeit érlelte meg. A vasutasok és postások e perctől kezdve szolgálatot nem teljesítettek, és miután eddig csak ezt a két szolgálati ágat foglalták le a csehek, ennek tagjai szenvedtek, és a szolgálatot megtagadó vasutasokat összefogdosták, veréssel, bebörtönzéssel, akasztófával fenyegették meg. Amint fentebb is jeleztem, a csehek január 27-ig főképpen a vasúti és posta szolgálatra feküdtek reá, és így elnyomó működésük először itt érlelte a retorzió szándékát, miért is azok már 21-e után gyűlésezgettek, mígnem a 27-i eseményekre késő délután a szociáldemokrata párt külön helyiségében 14-én kölcsönösen megesküdtek, hogy a cseheket Balassagyarmatról kiverik, mi végből a vármegyei vezető tisztviselőkhöz és a kormánybiztoshoz 6 tagú és a magyarnándori katonasághoz 8 tagú küldöttséget delegáltak, hogy azok támogatását kikérjék. (Nagy István, Papácsi Pál, Schuch István stb.) Január 27-én este 6 óra tájon a kormánybiztos az alispáni helyiségekben beszélt az alispánnal és Dr. Huszár Aladárral, amikor egy munkásember kereste őt azzal az üzenettel, hogy Nándorból azt üzeni a százados úr, hogy holnap (kedden) éjjel Balassagyarmatot visszafoglalja! (Nagy Mihály, Dr. Huszár Aladár) 337 A gyűlésre ld. még a 112-113. sz. dokumentumokat! 327