Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
letet innen igazgassák. Erre Dr. Bazovszkynak meghatalmazása nem lévén azt ajánlotta, hogy a másnap Zólyomba jövő Dr. Srobár cseh minisztert keressék fel. A közben megtartott tisztviselői értekezlet ezt elfogadta, és a kormánybiztos kívánságára az egyezkedéshez melléje még Kletzár Lajos törvényszéki bírót és Dr. Huszár Aladár vármegyei másodjegyzőt delegálta. Midőn még a kormánybiztos ehhez a tárgyaláshoz a kormány hozzájárulását kikérte, január 25-én este nevezettek és Kubicza István titkár, Dr. Bazovszky Lajos zsupánnal Losoncra, majd január 26-án reggel Zólyomba utaztak, ahol tárgyaltak Dr. Srobár [Sic!] cseh miniszterrel, bár ezt Ivánka Milán volt magyar képviselő is pártolta eredménytelenül, mert akkor hangoztatta Dr. Srobár „nagyon sajnálom, hogy hazafias érzelmeikben fájdalmat kell okoznom, amikor ki kell jelentenem, hogy a most megállapított demarkációs vonal Magyarország végleges politikai határa is, sőt állítom, hogy Csehszlovákia igényét ezen demarkációs vonalon túl is megállapította 1917. évben a nagyhatalmak Londonban tartott konferenciája. Ahová csehszlovák katona lábát betette, oda Csehszlovák-ország impériumát kiterjesztette. Miután ez Balassagyarmaton megtörtént, a csehszlovák állam méltósága nem engedi meg, hogy alattvalói felett egy idegen állam közhivatalnokai rendelkezzenek". 336 Losoncra a délutáni órákban érkeztek vissza, és miután a fegyveres erő súlya alatt más választás nem maradt, mint a közhivatalokat a meg nem szállott területek igazgatása végett Balassagyarmatról elhelyezni. A kormánybiztos miközben a zsupánt lebeszélte (mert sejtette, hogy qui habet tempus, habet vitám [aki időt nyer, életet nyer]), hogy ne 28-án, hanem 30-a után jöjjön Balassagyarmatra, már 26-án vasárnap onnan, Losoncról telefonon bejelentette a belügyminiszternek, hogy avégből nála jelentkezik, miért is 28-án, kedden délután Budapestre utazik. Ekkor még a bekövetkező fegyveres támadásról sejtelme sem volt senkinek, csak a lelkekben égett az a mély tűz, amely a csehek betolakodását elpusztítani törekedett. (Kletzár Lajos 1920. VII. 3.) Hétfőn, 1919. január 27-én reggel, a kormánybiztos az összes közszolgálati alkalmazottakat déli 12 órára értekezletre hívta össze, amit a hivatali főnökökkel tartott értekezlet előzött meg, ahol határozati javaslatot készítettek, és annak előterjesztésével Dr. Visnovszky Rezső bízatott meg. (Dr. Visnovszky 1921. V. 4.) A mintegy hét-nyolcszáz főnyi alkalmazott jelenlétében lefolyt értekezleten a kormánybiztos beszámolt a zólyomi eredménytelen útról azzal, hogy „ilyen körülmények között nincs más választás, mint a meg nem szállott területek igazgatásának biztosítása végett a hivatalokat, illetve azok egy részét oda átköltöztetni, mi végből holnap, kedden (jan. 28.) du. Budapestre utazik, hogy előző bejelentése szerint 29-én a belügy-, földmívelésügyi, kereskedelmi és igazságügyminiszternél tárgyalás végett jelentkezzék, és így felelőssége tudatában nem ajánlhatja senkinek azt sem, hogy a cseheknek hűségesküt tegyen, mert eljöhet az az idő, amikor Balassagyarmatot visszafoglaljuk, és akkor őket a hazaárulás vádjával illethetik, de azt sem ajánlhatja, hogy azt tagadják meg, mert csonka 336 A tárgyalásokra Id. a 65. sz. dokumentumnál írtakat! 326
