Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

hogy Salgótarjánt, és ezzel legalább a demarkációs vonalat megvédelmezhessük: az utolsó órákban Vázsonyi Jenő szén kormánybiztos, Friedrich István és Fényes László bevonásával és hathatós segítségével sikerült a minisztertanácsot meggyőzni, hogy ha elfoglalják Salgótarjánt a csehek, utolsó számottevő szénforrásainktól is elesünk, és akkor a főváros megfagy; annak fagyoskodó népe pedig a kormányt meg fogja támadni, amit szem előtt tartva a kormány a már odarendelt székely zászlóaljon és iglói géppuskásokon kívül egy üteg ágyút és egy egész ezredet vezényeltetett Salgótarjánba, és így onnan 480 főnyi csapatot Fülekre előretolva a Sávoly, Bozita, Galsa, Rapp demarkációs vonalat és Salgótarjánt sikerült megvédelmezni. Ebbe az időbe esik, hogy [a] Bozitánál átjött csehek közül a mieink kettőt lelőttek, mire a többiek visszavonultak és többé nem merészkedtek. (Draskóczy István ezredes) Ezenközben, hogy demarkációs vonalunkat biztosítsuk, (sajnos erről részletesebb adataink nincsenek, mert a demarkációs vonal megvédésének részleteit tartalmazó 64/918,1,4, 6, 8, és 26/919 főisp. számú iratok azóta eltűntek) Friedrich István államtitkár támogatásával Nógrádban Vizy Zsigmond, Trautwein Ottó és Berczelly György katonatisztek, továbbá Pongrácz György és Dr. Huszár Aladár propaganda munkájával ún. „tiszti, illetve palóc dandár" szervezésen dolgozunk: azonban az érsekújvári eset után, és mert Dr. Somló József és szociáldemokrata társai félve egy erőteljes nemzeti alakulattól mozgalmunkat a kormánynál is ellenforradalomnak állították be, és azért bennünket, különösen Pongrácz Györgyöt és dr. Huszár Aladárt pedig magyar vérű törekvéseinkért megtámadták, így bár az sikertelen maradt, mégis egy pillanatra sem szűntünk meg (jóléti alap) megbízható hírszolgálatról és a megbízható polgárságnak fegyverbe szervezéséről.

332 Aki az akkori forrongó és züllött közhangulatot intenzíven átélte, csak az tudja mérlegelni, hogy ily szervezkedés úgy fel, mint lefelé mily nehézségekbe ütközött; hiszen bármit alkottunk, azt a szociáldemokrata pártban már ott settenkedő proletárdiktatúrát előkészítő elemek a kormányban ülő hasonló irányú (Kunfi Zsigmond stb.) vezetőiknél besúgták, és az árnyékától is rettegő Gróf Károlyi Mihály segítségével alkotásainkat lerontották, mert a nemzeti érzésű polgári társadalom szervezkedni és kellőképpen tömörülni akkor még nem tudott. Legjobban jellemzi ezt a helyzetet, hogy amikor már 1919. január 3-án a csehek Losoncot is megszállották, és Balassagyarmatnak fegyverrel való megvédésére lázasan készülődtünk, egy üy, a kormánybiztosnál naponként tartani szokott előkészítő megbeszélésen tette a szociáldemokrata párt (már akkor erősen proletáruralomra törő) elnöke, Dr. Somló József, aki a fegyveres védelmet ellenezte, azt a fenyegető és emlékezetes kijelentést, hogy „márpedig ha itt Balassagyarmat megvédésére fegyverkezünk, akkor itt ember vér fog folyni", amely, a pacifista irányzat szolgálatában álló, fenyegető kijelentés általános megbotránkozást keltett, és Dr. Huszár Aladár ama kijelentésére, hogy „talán ha Balassagyarmatot fegyverrel vé332 Az ún. „palóc dandár"-ra Id. a 43. sz. dokumentumot! 323