Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
delmezzük, Onök ebben bennünket fegyverrel fognak megtámadni" Dr. Somló József fennhéjázva vágta oda „igen, ha kell azzal is". (Dr. Huszár Aladár) Többé az értekezletbe be nem vontuk ugyan, de ő aknamunkáját folytatta, sőt elment Losoncra Dr. Bazovszky Lajos cseh zsupánnal tárgyalni, 333 amely hangulatcsinálásnak, és Losoncnak 1919. január 3-án, Ipolyságnak 6-án történt megszállása oly demoralizáló hatása volt, hogy a balassagyarmati csendőrparancsnokság és a csendőrség, Rákóczy István főispán-kormánybiztos és a Belügyminisztérium csendőrosztályának határozott tilalma ellenére, 1919. január 7-én Selypre menekült, és január 14-én este, amikor híre jött, hogy a csehek az ipolysági vasúti állomást is megszállották és Balassagyarmat ellen vonulnak, az időközben idevezényelt ötven főnyi csendőrséget és 35 főnyi honvédlegénységet, bár páncélvonat is volt, a védelemre itt tartani nem lehetett, a felsőbb katonai parancsra hivatkozva, és mert harcolni nem, csak tiltakozni lehet, Balassagyarmatról hanyatt-homlok, a páncélvonat fedezet alatt menekült el úgy, hogy az őket visszamaradásra kérlelő kormánybiztos egyedül maradt az állomáson és a laktanyában száznegyven nemzetőr. 334 (Eszter Aladár és Molnár János, stb.) Ily szomorú helyzetben, bár Kővárnál még visszamaradt a hídőrség, és bár Drégelypalánkról az az értesítés jött, hogy a csehek tovább nem jönnek, mégis 1919. év január 15-én hajnalban a vasúti töltésen belopódzott nyolcvan főnyi cseh katona a vasutat meg a postát megszállva a laktanyában alvó száznegyven főnyi nemzetőrséget letartóztatta, a munkásgárdát pedig lefegyverezte és feloszlatta. A csehek akkor még azonkívül, hogy a rend fenntartásáról gondoskodtak és a fegyvereket bevonták, csakis a forgalmat biztosították maguknak, mivégből megszállották a vasutat és postát anélkül, hogy a hivatalos levélposta-, távíró-, telefonhasználatot gátolták volna, sőt a cseh csapat Lauka Károly [Sic!] nevű parancsnoka jelentkezett a kormánybiztosnál, aki midőn tiltakozott a cseh csapat eljárása ellen, „mert Balassagyarmat az antant által megállapított demarkációs vonalon innen fekszik, tehát ide jogosan be nem vonulhattak", felhívta a cseh katonai parancsnokot, hogy Balassagyarmatot ürítse ki (1919. I. 15-i jegyzőkönyv), azonban a cseh parancsnok kijelentette, hogy az antant beleegyezésével kapott erre parancsot. Balassagyarmattal egyidejűleg szállották meg a csehek Rapp, Litke, Nógrádszakái, Szécsény, Őrhalom és a közbeeső állomásokat, valamint a vasútvonalon túl fekvő községeket is, ahonnan honvédőrségünk elvonult, és csak Szécsényben maradt meg Fölkér József parancsnoksága alatt újból szervezett negyven főnyi nemzetőrségünk, amely az állomást megszállott cseheket a városba be nem engedte. Továbbá, bár cseh katonai megszállás alatt voltunk, az ipolysági cseh katonai magasabb parancsnoksággal sikerült a főispánnak megértetni, hogy a nemzetőrség nem harcoló, hanem a rendfenntartásra szolgáló közbiztonsági szerv, ami a meg nem szállott területen látja el a közbiztonsági szolgálatot, minél fogva a Balassagyarmaton letartóztatott száznegyven főnyi nemzetőrséget fegyvereik 333 A tárgyalásra Id. a 40. sz. dokumentumot! 334 A csendőrség és a katonaság elvonulását Vizy részben másként adja elő! 324
