Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)
árasztották az ország minden városát, vármegyéjét azzal a hazugsággal, hogy ők a demokrata Magyarországot akarják megszervezni, s valójában a nemzet leszerelését, védtelenné tételét, vagyonának elprédálását szolgálták. És jöttek azok, akiknek lelkét sárréteg borítja, mert másként érezniök kellene lelkiismeretük mardosását, akik nem érzik annak a pénznek a bűzét, amelyet harcoló honfitársaik véres verítékén, lefagyott végtagjain, éhségtől dermedt holttestein szereztek. Ezek pedig fölös vagyonukból koncot dobtak a forradalmároknak, s velük versenyt üvöltöttek azért, hogy a szenvedett nép haragját mások ellen hamis csatornákon vezethessék le. És e förtelmes kavarodásban, midőn az ellenség minden oldalról szállta meg az országot, midőn nemzetünk legjobbjainak megalázás, botozás, hontalanság jutott osztályrészéül, ha egyes vidékek visszaemlékeztek az ősi erényre és fegyverrel akartak szembeszállani a betolakodóval, a kormány felemelte tiltó szavát, s ha figyelmeztetése nem használt, megjelent a terrorcsapat, s ezzel akadályozták meg a forradalmi kormányra veszélyes nemzeti felbuzdulást! A kétségbeesés, a nemzeti haldoklás eme szomorú idejében az országnak egyetlen pontján, egyetlen városában pattant ki győzedelmesen egy pillanatra a nemzeti szellem. Félrelökve minden forradalmi tant, fittyet hányva a kormány intelmei- és parancsainak, Vizy és Bajatz századosok vezetése alatt egy kisded katonacsapat rohanta meg az ellenséget, hogy támogatva a csehek által vérig alázott vasutasaink és más harcra kész honfitársaink önfeláldozása által, megállítsa a hiúz módra tovább lopódzó cseh ármányt, és megmentse szülőföldjét és annak messze vidékét a magyar szent koronának. Örök ékessége leend Balassagyarmatnak, hogy a nemzeti eszme utolsó mentsvára ő volt széles Magyarországon! Azok a sírok, amelyekben a Balassagyarmatért elesett vitézek pihennek, mindmegannyi vitézi érdemrend e városnak kebelén! Emlékeztetői minden nemzedéknek arra, hogy a halálból, az elsüllyedésből egyetlen egy eszme mentheti meg a nemzetet, a tiszta, az önzetlen nemzeti szellem és becsületérzés! Legfőbb védvárai e sírok városunknak, hazánk ez idő szerinti végeinek. Mert amint a haza minden határán elesett hőseink sírjai megvédték a hazát mindaddig, amíg szellemöket az ármány és árulás el nem űzte, e néhány sír pajzsot alkot számunkra minden ármánykodás ellen mindaddig, amíg a január 29-i harcban megtisztult nemzeti szellemet elnyomni nem engedjük. A megvert hiúznép, az árulásból született Cseh Köztársaság acsarkodva nyújtja kezét ma is városunk felé, hogy két kézzel markolja meg azt a vasúti vonalat, amely uralmának teljessé tételére nélkülözhetetlen. Kezeit azonban forrázva kapja vissza, mert január 29-ének szelleme égő zsarátnokkal fogadja, s a tűztől fél, a perzselő honszeretettől megremeg az éjjeli sötétség rablója. Emlékezzünk kedves magyar testvéreim! Magyarország volt sokkalta nagyobb, hatalmasabb, mint közvetlenül a nagy háború előtt. Művészet, gazdaság, jólét, hatalom jellemezte. A nemzet jelleme ennek megfelelően büszke volt. Mikor azonban a nemzet belső osztályai között annyira kiéleződött a harc, hogy szenvedélyük elfeledtette velők a nagy nemzeti célt, az ország megdőlt, a koro296
