Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)

na viszontagságosán bujdosott, és országunk testét minden oldalról marcangol­va széjjel szaggatták. Szenvedett ez a nemzet azután másfél évszázadon át rabi­gát. Közvetlen elnyomói a világ két legnagyobb hatalma volt. S nemzet mégis újraéledt, megtalálta egységét és szabadságát, mert bármennyire üldözték, szel­leme, a magyar Géniusz, mindenen győzedelmeskedett. Nógrád is széjjel volt tépve. Azokon a helyeken, hol most csehek tanyáznak, a berkekben itt-ott megszólalt a kuruc vitézek tárogatója, és amint búsat rikkantott az éjjel sötétjébe, vallonok és egyéb labancok riadtan húzódtak el nyugat felé. Ma minket nem a világ hatalmai, hanem nyomorult és gyáva népek nyomtak el csak azért, mert volt életünkben egy pillanat, midőn nemzeti szellemünket gyáván megtagadtuk. Látszik is rajtok, hogy sietnek hatalmukat kiélvezni. Mo­hón akarják kiüríteni a pohárt, mert érzik, tudják, hogy hatalmuk csak időleges, mert tudják, hogy van egy sokkalta félelmetesebb, nagyobb hatalom az övéknél, a magyar nemzet újraéledése. Ha az Ipoly partján megszólal a kuruc vitéz unokájának tilinkója, annak méla hangjaiból Prágáig már harci riadó lesz! Egy-két vakmerő, meggondolatlan ma­gyar ifjú elárult vállalkozásának híre odaát hadosztályokat mozgósít meg csu­pán azért, hogy az őrhelyekre küldött katonáik csőszök lövéseitől megijedve őr­helyeikről megszökjenek. Rossz ellenségeinknek lelkiismerete, ijedt, háborgó a kedélye, s lelki izgalma­ik odáig jutnak, hogy követségeket menesztenek egymáshoz megtárgyalandó Magyarország teljes felosztását, mert hiszen ezt a nemzetet, ezt az országot még így csonkán, kifosztottan is veszélyesnek tartják! Remegésüket megokoltnak tartom. Ne feledjük, kedves magyar testvéreim, a nemzetek, a világ történetében egy-egy év csak napokat jelent. Európa békéje ma még biztosítva nincsen. A legközelebbi jövőben ismét farkasszemet néznek egymással a versengő el­lenfelek. És akkor mindegyiknek eszébe fog jutni, hogy itt, a szőke Duna közép­ső medencéjén három nagy vüágérdek áramlata csap össze. Az egyensúlyt, a béke alapkövét pedig itt csupán egy állam biztosíthatja, a teljes, a csonkítatlan Magyarország! És eljövend az idő, hogy miként ezelőtt Nógrád, Buják, Hollókő végváraink romjainál nemzeti erényeinket juttattuk fiainknak eszébe, úgy a visszaállított szép hazában büszkén mutatunk fejlődő, élettől lüktető városunkra. A fűzfa­bokrok között agyafúrtan kanyargó palóc folyóra, hogy ím lássátok, ez volt az a hely, ahol a legsötétebb időben is jutott annyi talpalatnyi föld a leigázott, meg­csúfolt magyar vitéznek, hová a lábát megvesse és megmentse hazájának szívét a cseh kór továbbterjedésétől! És akkor, amint a Turulmadár felrepül a hármas halom bérceiről, hogy átre­pülje a szabad, nagy magyar medencét, áldólag fogja kiterjeszteni szárnyait Ba­lassagyarmat felett, a szabad réten játszadozó gyermekeink ajakán felhangzó boldog kacagás visszhangra talál az erdők mélyéből felhangzó nemzeti imánk­ban, a magyar Himnuszban. 297

Next

/
Thumbnails
Contents