Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)

véréhez hasonló vörös rém összeomlása után fellobogó nemzeti újravirágzásunk szivárványára. Azóta egy esztendő telt el. Az égbolt nem lett semmivel sem borúsabb. Azonban mi lettünk öregebbek egy hosszú év tapasztalataival. A mi reménységünk fel-fel csapó sugarait homályosította el a győzedelmes entente hatalmak szívtelen szigora, a rajtunk marakodó rablónépeknek irgalmatlan brutalitása. Azoknak rossz lelkiismeretükből fakadó nemzet- és országirtása. Pillantásunk, hitünk a mennyország felé fordul, és onnét kérjük: Nagy alkotó! Hatalmas Isten! Szenvedésünk, megaláztatásunk meddig tart még? Annyira bűnösök vagyunk, hogy a szörnyű büntetés éveken át gyötrend bennünket? És mintha Isten szava hangzanék a mennyből, úgy érezzük a vádat savunk mélyén: Igen vétkeztél, nagyot vétkeztél, magyar nemzet! Mert megtagadtad azokat, akik éretted járták a becsület mezejét, akik éretted áldozták fel életüket a könyörtelen halálnak! Megtagadtad azokat a vezéreidet, akik becsülettel, önzetlenül vezettek nehéz sorsodban! Megtagadtad azon szent ereklyédet, amely egy évezreden át volt vezérlő csillagod a népek tusájában megtett nehéz utadon! Megtagadtál mindent, hitet, becsületet egy hazugságért! Forradalmat csináltál akkor, mikor testvéreidért harcolnod kellett volna! Eldobtad a négy éven át diadalmasan ragyogó fegyvert, mikor martalóc nyúlt testvéred után. És akkor jöttek vigyorgó arccal, hazug szájjal azok, akik hazájukat, nemzetük legdicsőbb fiait, a nemzet becsületét is készek voltak feláldozni azért, hogy ők őrjöngő hatalom [hoz] jussanak! A mi megtagadott vezéreink a kétségbeesés legnehezebb óráiban is oly fegyverszüneti szerződést szereztek nekünk, amely az ellenséget arra kényszerítette, hogy országunk határánál álljon meg lábhoz tett fegyverrel. A hazugsággal vigyorgó forradalmárok pedig küldöttségbe mentek az ellenség gőgös hadvezére elé, hogy meggyőzzék őt arról, a magyar nemzet a sárban fetreng már, bátran taposhat annak testére, hiszen az uralom, a nemzet képviselete gonosztevők kezére került már, kiknek mételye megölt, felbomlasztott mindent, ami erély és becsület.

313 Szinte tálcán vitték országunk testét az ellenség vezére elé. Taposd meg, tépd szét, mert nekünk erre van szükségünk, hogy a megmaradt romokon uralmunkat felállíthassuk! És jöttek kipirult arccal azok, akik a harcteret gyáva lélekkel szökevények módjára kerülték. Akik a harcolás elől hamisítványok segélyével üzemekbe bújtak. Ezek vették magukra a becsületes harcos gúnyáját, hogy a székesfőváros, a szép, bűnös Budapest utcáin üvöltve hazudják, hogy ők a hadsereg képviselői, és a hadsereg a békét, az azonnali leszerelést akarja! Jöttek azután lihegve, sietve mindazok, akik a becsületes idők munkás, szorgalmas életében érvényesülni nem tudtak/hanem a kavarodást kívánták kihasználni arra, hogy hatalomhoz, ranghoz, pénzbeli forrásokhoz jussanak. Ezek el313 Nyilván Károlyi 1918. november 7-i belgrádi tárgyalásaira utal. 295