Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” napjai a balassagyarmati sajtóban
lásfoglalását, ellenben a Pénzügyigazgatóság e mulasztását pótolta a pénzügyi felügyelőnek csakis dicsérhető érdeklődése, s így tudtuk meg azt. Nekünk ama napokban sürgősen kellett az összrninisztériumok felfogását ismerni, s sajnálom, hogy a többihez e demokrata világban nem messenger boyt [küldöncöt] küldtem e célból. (Szerk.) NH. 1919. febr. 9. Nyilatkozat. 129. A Nógrádi Hírlap beszámolója az elesett hősök emlékére tartott megemlékezésről Balassagyarmat, 1919. február 16. Az ország mindenütt néma ajakkal és ökölbe szorított kézzel tűrte a szomszédoknak hazánk szent földjére való betolakodását és itteni garázdálkodását. Már azt kellett hinnünk, hogy kihalt belőlünk az ősi virtus utolsó szikrája a közöny hamuja alatt. S mikor az egész ország várta, hogy tenni kellene valamit, Balassagyarmat egyszerre harsány „Megállj!"-t kiáltott a városunkban tanyázó áruló cseheknek, melyet puskaropogás kísért, s a cseh eszeveszetten rohant megtizedelt hordáival az Ipoly túlsó partjára az egész vonalon. A harci lelkesedés szikrája itt pattant ki, s tüzet gyújtott az országban. Azóta mindenki fegyvert ragadott, hogy az oláh és szerb hátán is hasítson egyet. S ha büszkék is vagyunk arra, hogy a magyar összetartásra itt adtunk országos példát, de ugyanakkor hálával fordultunk a magyarok Istenéhez, hogy cserben nem hagyott bennünket. Vármegyénk főispán-kormánybiztosa, Rákóczy István - kinek a segítősereg kisürgetésében nagy része van, - a diadalmas felszabadulást megünneplendő, áldozni akart az elesett hősök emlékének, a katonai és polgári elemek egybehangzó részvételével. Hétfőn, folyó hó 10-én, a hatóságok s [a] katonaság küldötteivel, a közönséggel egyetemben részt vettek az egész város a római katolikus templomban tartott gyászistentiszteleten, melyet Jeszenszky Kálmán apátplébános celebrált. A rekviem végén, a Himnusz eléneklése után, a közönség és az itt állomásozó katonaság (a 16-os honvédek, 38-asok, 24S a somogyiak, a székelyek zászlóalja, az 245 A 38-asok a Nógrádi Hírlap tudósítása szerint március 20. körül távoztak a városból. Ezzel kapcsolatban az ismételten működő nemzeti tanács felhívással fordult Balassagyarmat polgáraihoz: „...Városunk minden lakosa tudja azt, hogy az idegen uralom alól való felszabadításunkban a 38-asok, és azoknak vitéz parancsnoka, Bajatz százados, elévülhetetlen érdemeket szereztek. Hogy ennek a hálaérzetnek a város lakossága külsőleg is kifejezést adjon, a polgárság és munkásság körében mozgalom indult meg aziránt, hogy a 38asoknak eltávozásuk előtt a lakosság egy zászlót adjon, amely külső kifejezése lesz annak a dicsőségnek, amelyet a 38-asok városunk felszabadítása alkalmával szereztek. Felkérem városunk lakosságát, hogy e zászló költségeire adományaikat juttassák el a Balassagyarmati Takarékpénztárhoz a nemzeti tanács folyószámlája javára." (NH. 1919. márc. 9. A 38asok távozása, a Hírek és különfélék rovatban.) 195
