Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” napjai a balassagyarmati sajtóban

iglói géppuskások, tüzérek, huszárok, nemzetőrök, vasutasok, munkás gárda) beláthatatlan fegyveres csapata a vármegyeház elé vonult, ahol az emelvényről Rákóczy István főispán-kormánybiztos a következő nagy hatású beszédet intézte a jelenlevőkhöz, szívükbe lopva, felgyújtva a hazaszeretet magasba csapó lángját: „Katonák! Polgárok! Vasutasok! Kedves magyar embertársaim! A magyar állam 1918. év november elején, azután a négy és fél esztendőn át folyt rettenetes háború után, amely Európa népeinek tűzhelyeit feldúlta, amelyet mi magyarok nem kerestünk, amelytől mi magyarok előnyt, hasznot nem vártunk, - a wilsoni béke reményében - letette a fegyvert. Letettük a fegyvert, mert mi békét akarunk teremteni, azonban fájdalommal és megilletődéssel kell tűrnünk, hogy régi ellenségeink a népjogok semmibevételével, stratégiai pontok megszállásának örve alatt, határainkon betörve édes magyar hazánk évezredes testét közprédának tekintik! A magyar ember nyugodt méltóságával vártuk a békét, de amikor azt kellett látnunk, hogy ellenségeink a megszállott területeken, mint sajátjukon rendezkednek be, a társadalom jobbjait elhurcolják, bebörtönzik, kínozzák, és halálbüntetéssel fenyegetik: íme a pártok között lévő falak leomlanak, és mindenkit a magyar hazához való tántorítha[taltlan közérzés forrósága hat át! Ez a közérzés, a hazaszeretet géniusza erősítette meg mindannyiunkban, hogy ahhoz a röghöz, amelyen nevelkedtünk, amely ápol és majdan eltakar, utolsó leheletünkkel is ragaszkodjunk! Ez a közérzés szólalt meg Czakó Balázs halódó ajakán, amikor utolsó sóhajával is azt izente édes szülőinek, hogy »nagyon szerettem őket, de jobban hazámat«! Ez a közszellem nevelte nekünk Bajatz és Vizy századosokat, azokat a halált megvető vitéz Czakó Balázsokat, Rózsa Andrásokat és Vancsó Józsefeket, akik nem tekintve sem jobbra, sem balra - hősiesen támadtak a cseh légionáriusokra és Balassagyarmatot 1919. év február hó 29-én, drága vérük árán visszafoglalták! Ez a közszellem növelte hazaszeretet olvasztott egybe mindannyiunkat akkor, amikor a válságos órákban a cselekedet és köteles gondoskodás terén mindannyian együtt voltunk. Ez a géniusz nevelte azt a közérzést, ami méltóságos türelemmel várja ugyan a békét, de amikor ellenségeink túlkapásaival szemben a békés türelem már megszakadt, hatalmas ökölcsapással mutatta meg ellenségeinknek, hogy »Ne bántsd a magyart!« Amikor nemcsak a vármegye lakossága székhelye felé, de a magyar haza minden hűséges tagja örömtől ragyogó szemmel tekint Balassagyarmatra, ily hazafias érzéstől áthatva úgy Balassagyarmat, mint Nógrád vármegye lakossága, sőt az egész ország nevében magyar szívvel, magyar lélekkel hajtom meg a hódolat és köszönet lobogóját Balassagyarmat hősi felszabadítói előtt! Köszönet és hála nektek, vitéz harcosok! Ti tettétek lehetővé, hogy Balassagyarmat felszabadítását ma ünnepelhetjük. Én meg biztosítalak benneteket, hogy Balassagyarmat és a vármegye annalesei hősi tetteitek emlékeit az utókornak példaadásra hűségesen fogják megőriz196