Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” napjai a balassagyarmati sajtóban
Az azóta történt események ezen hitünkben csak megerősítettek. S bár most már bízva-bízunk abban, hogy a csehszlovák impériumnak Balassagyarmatra való kiterjesztéséről többé szó sem lehet, jólesett a közalkalmazottak állásfoglalását leközölni abból a szempontból, hogy tudja meg mindenki: mi ragaszkodunk magyarságunkhoz, ragaszkodunk hazánkhoz, s hazánk földjén nem akarunk idegen nációt eltűrni. Nvm. 1919. jan. 31. A közalkalmazottak állásfoglalása a csehszlovák impériummal szemben. = A gyűlés részleteiről ld. még Rákóczy, Sulacsik, könyveit és „Dr. K." visszaemlékezését! 113. A Nográdvármegye írása a tisztviselők és munkások viszonyáról a „csehki verés" napjaiban Balassagyarmat, 1919. január 31. A közalkalmazottak f. hó 27-i értekezletén Schuch mozdonyvezetőnek a vasutasok csatlakozását és teljes passzív rezisztenciájukat bejelentő beszéde után Pongrácz György vármegyei főjegyző azt a megállapítást tette, hogy a tisztviselő és a munkás egy ponton: a hazaszeretetben megtalálta egymást. És a tisztviselő és a munkás keze Őszinte, nem konvencionális - mondhatnám baráti - kézfogásban kapcsolódott egybe az egymásra találás örömében. Kétségtelenül magasztos jelenet volt ez, amely megkapta a szíveket és éreztük, hogy a jelenlevők egyek a léleknek eme ünnepi, fenséges harmóniájában. E jelenetet nem akarom, ezt nem is szabad kritizálni. De nem hagyhatom szó nélkül a főjegyző úr[nak] azt a kijelentését, hogy a tisztviselő és a munkás „egy ponton" megtalálta egymást. Nem: a tisztviselő és a munkás számos ponton, sőt mondhatnám már minden ponton régen egymásra találtak, kivévén éppen a hazaszeretetet. S ha most a hazaszeretet kérdésében sincs közöttük diszharmónia, akkor voltaképpen tisztviselő és a munkás között már többé nincs is különbség, egyek ők érzéseikben, érdekeik közösségében, elveikben, megvalósítandó követeléseikben, létük alapjainak megteremtésében, céljaikban, sőt talán gondolkozásaikban is. Mert amikor tisztviselőről vagy munkásról beszélünk, nem azokat a kiválasztottakat kell értenünk, akik a tisztviselők vagy munkások nagy tömegeivel semmi közösséget nem éreznek. Amikor tisztviselőkről vagy munkásokról hallunk, mindig az átlag tisztviselő- vagy munkástípusra kell gondolni. Márpedig a tisztviselőknek típusa nem az, akikről a három Párka, értsd ezalatt: Összeköttetés, Atyafiság, Protekció, már a bölcsőben elhatározta, hogy az újszülött fiúgyermek főszolgabíró, alispán, árvaszéki ülnök, esetleg egyetemi tanár lesz. Tehetség, rátermettség nem határoz, arra nincs is szükség, fő az említett három párka szíves közreműködése. Ezek a tisztviselők még a többi átlagtisztviselőkkel sem szolidárisak, hogyan éreznének közösséget a munkásokkal; ezek a tisztviselők a kézi munkásokat mindig egy alsóbbrendű emberfajnak nézték, mindig 180
